Falbontás és vízszerelés a kislakásban

A bontás

Nem sajnáltuk se a szanitereket, se a burkolatokat, éppen eleget tapasztaltunk belőlük abban a közel 2 hónapban, amíg ezen a 8 négyzetméteren húztuk meg magunkat. Ha szeretnéd megnézni a lakás eredeti állapotát, itt találsz róla képeket.

A kislakás bontása november végén és december elején történt, összesen négy napon keresztül zajlott. Ha kíváncsi vagy a munkafolyamatok időtartamára, a kislakásról szóló cikkek főoldalán találod a felújítás idővonalát.

A bontás ideje alatt beszereztük a kétféle csempét és az üvegtéglákat. Jelen bejegyzés írásakor ezek a folyosón várják, hogy beépítsék őket a helyükre.

A bontás iszonyú sok porral-kosszal járt, mondjuk, erre lehetett számítani. Az viszont mindenkit meglepett, hogy mennyi sitt keletkezett egy ekkorka terület bontása után. A padlót az egész helyiségben lejjebb bontották 5-10 centivel, hogy egy szintbe kerülhessen a folyosó szintjével, ez rengeteg törmeléket jelent.

Előre nem tudtuk, hogy lejjebb lehet-e hozni a szintet, úgyhogy meg kellett próbálni. A kislakás padlóját azért építették magasabbra, mert alatta futott egy kéménycső, még akkor, amikor ez a helyiség a ház közös mosókonyhája volt. Ha az inaktív kéménycső nyílásai miatt huplik keletkeztek volna a talajban, akkor inkább visszatöltöttük volna betonnal.

A bontás során két régészeti leletet tártak fel a lakás két végében. A fémkereteket ki tudták szedni, így a lakás a folyosóval egy szintre került. Ekkora helyen ez a plusz légköbméter is sokat számít.

Lefolyók szerelése

Amikor a munkások elkezdték kibontani a lakáson átfolyó szennyvízcső körülötti téglákat, rögtön találtak alul egy lukat, amit el is fedtek egy csődarabbal. Helyenként már csak a téglák támogatták a második világháború előtti eternit funkcióját, és nem esett jól a csőnek az egyedüllét.

Aztán előjött egy másik luk is, kicsit följebb. Bontáskor nem tudtuk, hogy egyáltalán használatban van-e ez a lefolyó: a cső belseje nyirkos volt, de épp nem jött belőle semmi, csak szelelt egy kicsit.

Ez a luk úgy maradt hétvégére, hogy meglássuk, élő csőről van-e szó. Nem volt kedvünk minden szomszédot egyenként megkérni, hogy nyissa ki a konyhai csapot, és közben nézni, hogy jön-e a víz.

Hétvégén aztán némi kávézacc landolása után bebizonyosodott, hogy a lefolyó aktív, úgyhogy ideiglenesen lett egy ablakos cső a kislakásban.

Tovább bontogatták a csövet, fölül megjelent egy még nagyobb luk, amit a munka végeztével elfelejtettek betömni. Amikor Rudi hazaért a munkahelyéről, és átmentünk a kislakásba megnézni, mi a helyzet, láttuk, hogy ömlik a víz a fönti lyukon keresztül.

Katasztrófaelhárító módba kapcsoltunk, még jó, hogy volt tapasztalatunk a témában. 🙂 Rudi keresett egy megfelelő méretű csődarabot, hozott a szerszámos szekrényéből szaniterszilikont meg egy kötelet, és betapasztotta a lukat. Mindeközben én dokumentáltam a történéseket, pár perc volt az egész ügy.

Az alábbi videóban mindhárom luk látszik: a fölsőből folyik a víz, a középső ablakos, az alsó meg páncélos.

Nem volt kérdés, hogy kicseréljük-e az eternitcsövet, a hogyanja viszont kicsit bonyolultabb volt: ki kellett találni, hogy ekkorka helyen milyen módon férjen el az összes szükséges illesztés. Nem minden fajta könyök kapható minden szerelvényboltban, de némi odapróbálgatás és fejvakarás után végül sikerült megoldani.

A csőcsere mellett egyéb kihívások is adódtak: arrébb akartuk tenni a vécét, a fürdő közepén levő összefolyó helyett pedig az épített zuhanyzóba szerettünk volna egy összefolyót. Ezen kívül ragaszkodtunk hozzá, hogy ide is bekerüljön egy visszacsapószelep, mint a nagylakás csatornahálózatába, ha már egyszer hozzányúlunk a padlóhoz.

Az építésszervezőnk végül helytakarékos és funkcionális megoldást talált ki: az új, lakáson átfolyó csövet a régi vécélefolyóra kötötte rá.

Ettől teljesen független a mi csatornarendszerünk, és azt is sikerült megoldani, hogy elférjen a visszacsapó a fürdőben, és minden, ami tőlünk lefolyik, abba menjen bele. Tehát, ha kb. 20 év múlva megint lesz árvíz a lakásban, akkor csak sima esővíz jön majd, falevelek és sár nélkül. Bár, mivel ez egy dupla visszacsapó, ennek az esélye minimális.

Vízcsövek szerelése

A csatornázás után következtek a vízvezetékek. Centivel együtt örökítettük meg, hogy melyik falon hol futnak a csövek. A nagylakás felújításakor még azt gondoltuk, elég lesz az ilyesmiket simán lefotózni, de aztán túl sokáig kellett nézegetni a képeket és méricskélni, hogy mi hol lehet. A centis megoldással viszont pontosan tudjuk majd, hogy hol vigyázzunk, ha később falat kell fúrni.

A nagylakás vízszerelésénél gyorsabban haladt a munka, mert itt ötrétegű műanyagcsöveket használtak, nem helyben forrasztgatták a rézcsöveket. A másik különbség, hogy itt már beterveztük a bojler túlfolyóját, szemben a nagylakással, ahol egy műanyag csövön keresztül csurog a fölösleges víz a bojlerből a vécétartályba.

Új szerzemények

A felújítás alatt apránként beszerezgettük a beépítendő holmikat.

Ha egy minilakás a felújítás után jóval nagyobbnak érződik, és minden kézre áll benne, akkor elmondható, hogy nem a méret a lényeg. Viszont ahhoz, hogy jó legyen az eredmény, a dolgok kiválasztásakor a méret kell, hogy legyen a legfontosabb szempont, így lesz minden arányos a végén.

Nem biztos, hogy hajnali egykor a legkellemesebb tevékenység mosdók és törülközőszárítók után kutatni neten, de hasznos.

Vécékagyló tekintetében nem kellett gondolkodnunk: ugyanolyat vettünk, mint a nagylakásba, mert az volt a legkompaktabb a megfelelő ár/érték arányban. Azaz csak azt hittük, hogy ugyanolyat vettünk, mert véletlenül hátsó kifolyásút hoztunk el. Visszavittük, kicseréltük, aztán a munkások véletlenül eltörték az új vécé tartályát, mert ahogy megemelték, elszakadt a kartonpapír. A munkásaink fizették a kárt, de mi hoztuk el az új vécét, mert amúgy is mentünk boltba. Nem túl ergonomikus a Kolo Piano csomagolása, ha ilyet veszel, légy vele óvatos, amikor hurcibálod.

Sok keresgélés után megtaláltuk a méretben-funkcióban-árban megfelelő törülközőszárítót, de a kijelzője elég ronda volt szegénynek. Némi nyaggatás hatására nem automata, hanem kézzel írt választ kaptunk a cég ügyintézőjétől, ami alapján visszaküldtük, és rendeltünk egy másik ugyanolyan készüléket. Annak már olvasható volt a kijelzője.

A hosszú kartonpapírban levő harmonikaajtót és a kék-fehér dobozban levő termosztátos zuhanycsaptelepet csak később néztük meg rendesebben, ahogy a bojlert is.

A karácsonyt elég minimálra vettük, úgyhogy ezzel a sok vásárlással-bontogatással bepótoltuk. 🙂