Féléves a blog – Tapasztalatok

Már régóta szerettem volna blogot írni, de nem tettem, mert nehezemre esik megmutatnom magam.

Most, hogy fél éve blogolok, azt tapasztalom, hogy különösebb nehézségek nélkül egymás után ugrik 1500-2000 szó.

Viszont, amikor az új bejegyzést egyetlen mondat kíséretében kellene megosztanom a közösségimédia-oldalakon, az ujjaim ott ragadnak az ASDFJKLÉ alapbillentyűkön, és csak az F és a J pöckét birizgálom az ujjbegyeimmel.

Eddig arra vagyok a legbüszkébb a blogolás kapcsán, hogy hagytam létezni az elmúlt fél év produktumát. Mert régebben, amikor leírtam valamit egy füzetbe, és később visszaolvastam, centis csíkokra vágtam a lapokat, aztán pedig megsemmisítettem az összeset.

Sok mindent tanultam-tapasztaltam az elmúlt fél évben, tetszik a blogolás, eszem ágában sincs abbahagyni.

Eleinte csak egy bónusz bejegyzést akartam írni a feledik blogszülinapra, aztán úgy döntöttem, hogy indítok egy új kategóriát, ahova a blogolással kapcsolatos bejegyzéseket teszem.

A blogírásos cikksorozatnak ez az első darabja.

Tisztázandó kérdések a blogolás elején

Tényleg semmilyen blogom nem volt korábban, Vacókia indulásakor mindent ki kellett gondolni. Egy szeptemberi vasárnap délután összekattintgattuk Rudival a kezdetleges weboldalt.

Melyik tárhelyet és blogmotort válasszam?

2017 márciusában nyitottam egy blog.hu-s Vacókiát, akkor még ennyire se tudtam a dolgokat, mint most. Egyetlen bejegyzés publikálása után viszont úgy döntöttem, hogy nekem saját domain kell.

Úgy tűnik, Magyarországon ez kevésbé népszerű megoldás, mint angol nyelvterületen. Mindenesetre ennek megvan az az előnye, hogy több lehetőség közül lehet választani a .hu domainek közt, mint mondjuk a .com esetén. Úgyhogy a domainválasztás zökkenőmentesen zajlott.

A Vacókia megnevezés önmagában megkülönböztet mindenki mástól: ha rákeresel, én leszek az egyetlen értelmes találat. A kis ország előnyei.

A WordPress blogmotorja működteti a dolgokat, viszont az ő tárhelycsomagjukban csak brutális áron láthattam volna a Google Analytics statisztikai adatait. Az eddigi blogstatisztikáról nemsokára külön bejegyzést írok, konkrét számadatokkal.

Nézegettük a különböző tárhelyek árait és szolgáltatásait, és végül ár alapján választottuk a Geek Ghost-ot.

Hogyan nézzen ki a blog?

Azt akartam, hogy letisztult, modern felület legyen, a betűtípusnak köszönhetően egy kevés bájjal. Nem akartam, hogy túl valamilyen legyen az oldal, hogy a mindenkori tartalom érvényesülhessen.

Az volt a cél, hogy valahogy elinduljon az oldal, később bármit meg lehet változtatni. A saját domainért és a tárhelyért fizetni kell, minden másból viszont ingyeneset választottam vagy magam csináltam.

Tudtam, hogy egy V betűből áll majd a logó, de két, ferde vonalnál többre vágytam. Színek tekintetében minimálisra vettem a dolgot: a Vacókia V betűje fehér alapon fekete. Ha egy bizonyos árnyalatnál le akartam volna cövekelni, még mindig keresném azt a hexkódot, lásd: A bonanza színkereső hadművelet.

Addig próbálgattam OFL betűtípusokat, amíg találtam egy olyat, ami tartósan tetszett: egy díszes, de könnyen olvasható fontot választottam, és csak egyetlen pici dolgot módosítottam benne: az i ékezetét.

A fontot létrehozó lengyel grafikus megérti az ékezetek hiányából fakadó nyomort, úgyhogy több, mint 40 nyelv különleges karaktereit elkészítette.

Ezt a betűtípust csak a V logóban és a képekre kerülő Vacókia vízjelben használom. A nevét titokban tartom, hogy legyen egy blogos titkom, mert minden mást amúgy is közszemlére teszek.

A WordPress ingyenes, Anima nevű témáját választottam, amit Rudi talált. Rudi ügyes. Ő találta meg az esküvői ruhámat is. Több témát kipróbáltunk, és az Anima tetszett legjobban. Csak apróságokat változtattunk rajta, tehát minden a Cryout Creations érdeme.

Hogyan szólítsam meg az olvasót?

Azt is ki kellett találni az elején, hogy milyen számban és személyben szólítsam meg az olvasót. Arra jutottam, hogy az E/2 áll legközelebb a habitusomhoz.

A blogírás célját is az támogatja leginkább, ha neked írok, egyes szám második személyben, mert ezzel a tartalmam közvetlen és őszinte lehet.

Kivétel, amikor a vacókiai polgárok összességére hivatkozok: ha általános kijelentésről van szó, akkor inkább többes számot használok.

Hogyan tagoljam a bejegyzéseket?

Tapasztalat híján fogalmam se volt, hogyan is nézzen ki egy bejegyzés. Arra jutottam, hogy a szokásos hármast választom: bevezetés-tárgyalás-befejezés.

A bejegyzés elejére és végére 1-2 mondatos lead kerül: a bejegyzés szerkesztőfelületének html részén belül a szöveg elé <div class=”lead”> kerül, a végére pedig </div> és ettől a beállítások alapján módosul a kacsacsőrök közti rész.

A nyúlfarknyi bevezetés és befejezés közti részt alcímekre és al-alcímekre bontom.

Az eredeti tervhez képest mindig több alcímet kell írni, hogy átlátható terjedelmű legyen 1-1 szövegrész. Gyakran még így is sír a Yoast (SEO plugin), hogy 300-nál több szavasak az alfejezeteim.

Ami meglepett a blog írása kapcsán

Úgy álltam hozzá, hogy csak írok, lehetőleg úgy, hogy érthető legyen, aztán majd kialakul. Azon vagyok, hogy csak olyasmit írjak le, amit probléma nélkül kimondanék élőszóban. Nem logopédiai problémákra gondolok, hanem feszengős-nemazénstílusom kifejezésekre.

Az alábbiakra lettem figyelmes:

Folyton entert kell nyomnom

Az első dolog, ami furcsa volt, hogy sokkal rövidebb bekezdéseket kell írni, mint mondjuk egy egyetemi beadandóban. Nagyjából 5-ször annyi entert kell nyomni, mint gondoltam.

Az első néhány blogbejegyzést Google dokumentumokban írtam meg, aztán áthúztam a szövegeket a blog szerkesztőfelületére.

A bejegyzés előnézetében végeláthatatlannak tűntek a Google dokumentumokban könnyen olvasható bekezdések, és rájöttem, hogy amint kicsit is másról van szó, entert kell nyomni, csak így lesz könnyű követni a blog tartalmát. A Yoast is mindig megdicsér, hogy milyen szép rövidek a bekezdéseim.

A tudásomat gyakran ellenőriznem kell

Sok esetben rájövök, hogy csak kábé-tudásom van egy adott témában, és rákeresek google-ben, hogy pontosabb információim legyenek. Ha elég közelről vizsgálok valamit, akkor kiderül, hogy a dolog legtöbb aspektusáról addig fogalmam se volt.

Ez azt jelenti, hogy ahhoz, hogy másoknak hasznos legyen a cikk, rengeteget kell tanulnom, még akkor is, ha messziről úgy tűnik, hogy van némi tapasztalatom a témában. Előfordul, hogy egy-egy halvány utalás kedvéért több cikket elolvasok, esetleg idegen nyelven is utánajárok a dolognak.

Sok mindent akkor is ellenőrzök, amikor tudom, mit jelent egy szó. Mert mi van, ha mégse, vagy mégse eléggé? Ha nem ezt tenném, miért várnám el, hogy Vacókia olvasásával töltsd az idődet?

A helyesírást is ellenőriznem kell

A blog indításával egyidejűleg rögzítettem a böngészőben a helyesírás.hu oldalát, amit azóta is megnyitva hagytam. Törekszem rá, hogy a helyesírásom kivédje a kommunikációs félreértéseket. Gyakrabban van szükség segítségre annak ellenére, hogy alsó tagozatos pályafutásom fénypontja egy kerületi helyesírási verseny első helyezése volt.

Hozzátenném, hogy nem értek egyet minden szabállyal, mert néhány dolog felfogás kérdése. Úgyhogy, ami nem tetszik, azt úgy írom, hogy tetsszen. Ez a blog az én virtuális játszóterem, saját domain-en, saját tárhelyen, a jobb fölső sarokban egy X-szel.

Sok tagmondat helyett több, rövid mondatot érdemes írni

Ha egy mondatnak se vége, se hossza, senkinek nem lesz kedve visszaszkrollozni a mondat elejére, és kibogozni a tagmondatok egymáshoz való viszonyát. A legtöbben ezt a feladatot már az általános iskolai nyelvtan órán se élvezték. A kivételeknek tessék, 184. oldaltól legvégig.

Amikor újraolvasom, amit írtam, apró módosításokkal felszámolom a fölösleges tagmondatokat, miközben a lényeg megmarad.

A mondataim hossza továbbra se tetszik néha a Yoast-nak. Ha látom értelmét, ragaszkodok a hosszú mondataimhoz, mert mégiscsak én akarom meghatározni a szöveg ritmusát.

Érdemes spórolni a közbeékelésekkel (zárójel, gondolatjel)

Ugyanaz érvényes, mint az előző pontban. Az elején hajlamos voltam vesszőkkel, zárójelekkel és gondolatjelekkel bonyolítani a mondatokat. Fölösleges, mert csak nehezebben érthető tőle a mondat, ezért igyekszem a tartalmilag összetartozó részeket egy helyre írni. Ha én se értem a saját gondolataimat, más se fogja.

A zárójelezés helyett inkább kihagyom azt a részt a szövegből, ami nem elég fontos ahhoz, hogy a zárójel túloldalára írjam. Ha mégis fontos, akkor átszerkesztem a mondatot.

A képernyőn olvasott szövegnek egyszerűbbnek kell lennie, mint mondjuk egy papír alapúnak, mert szkrollozgatás közben senki nem akar leállni bogarászni. Csak nyomós okkal teszek zárójelet és gondolatjelet a mondatba, többnyire más módon emelek ki dolgokat, például a szórenddel.

Az elhagyható írásjelek akadálypályává változtatják a megértés útját. Tehát fél év blogírás tapasztalata: hurrá az egyszerű mondatoknak és a rövid bekezdéseknek.

A képek menedzselése több idő, mint maga a szövegírás

A kezdetekkor azt gondoltam, majd mindent leírok, és a fotók illusztrálják a szöveget.

Néhány bejegyzés után aztán világossá vált, hogy a témám miatt pont fordítva működik a dolog: a rengeteg, saját képen van a hangsúly, és a vizuális tartalmat egészítem ki egy kis szöveges magyarázattal.

Mindig úgy indul, hogy ááá, nem kell sokat írni, csak ezt és ezt, aztán kész is. Aztán azon kapom magam, hogy upsz, a szószám meghaladta az időszámításunk óta eltelt évek számát.

A kis szöveges magyarázatok összessége néhány bejegyzéssel ezelőtt már több, mint 200 teleírt A4-es oldalra rúgott.

A képekkel kapcsolatos fő feladatok:

1. a fényképek rendszerezése
2. a legjobb képek válogatása
3. szerkesztés
4. metaadatok menedzselése
5. galériába és sorba rendezés
6. feliratozás

Hamarosan külön blogbejegyzést írok arról, hogy hogyan készül egy bejegyzés. Abból megtudhatod, mi minden történik a háttérben, mire a bejegyzések minigalériáiba kerülnek a képek.

Ami meglepett az olvasók kapcsán

A kezdetektől vannak, akik mindent elolvasnak

Már a blogolás előtt angolul és magyarul is olvasgattam a témában, hogy a tapasztaltabbak szerint mit hogyan érdemes csinálni. A számtalan, kezdő bloggereknek írt tanács közül az egyik: jó ideig senkit nem fog érdekelni, amit írsz, de ne add fel.

Halál nyugalommal csináltam a dolgokat abban a biztos tudatban, hogy bőven van időm fejlődni, amíg lesz olvasótáborom, pláne saját domain-en. Ennek ellenére hamar kiderült, hogy sokaknak tetszik a blog, és hasznosnak találják.

Mások olvasnak, mint gondoltam, hogy fognak

Az elején az volt a tévképzetem, hogy a szűk környezetemben élőket érdekelni fogja a blog, mert én írom, de be kellett látnom, hogy már a téma se hozza őket lázba. Az ismerősöket márciusig nem is hívtuk meg, hogy kövessék a blogot, csak azokat, akik önszántukból lájkolták valamelyik tartalmat. Tehát a vacókiai polgárok legjavát személyesen nem ismerem.

Senki se hív Vacoknak/Vacókiának

Az első cikkben tisztáztam, hogy mi az a Vacok és honnan ered a Vacókia megnevezés.

Mondogattam Rudinak, hogy de akkor most mindenki megtudja, hogy Vacok vagyok. Kicsit tartottam tőle, hogy mi lesz.

Arra számítottam, hogy sokan majd figyelmen kívül hagyják a leírtakat, és Rudi elveszíti a becézésem előjogát. Azt is reálisnak tartottam, hogy Kedves Vacókia! megszólítással kapok üzeneteket.

Semmi ilyesmi nem történt, senki nem is gúnyolta ki a becenevem, köszi, jófejek vagytok. 🙂

Elkerülnek a trollok (egyelőre)

Az első cikk végén meghatároztam, kik tartoznak Vacókia saját polgárainak halmazába. A polgárokat tájékoztattam alapvető jogaikról és kötelezettségeikről. Jelentem, eddig nem történt szabályszegés.

Előre fel voltam készülve olyan kijelentésekre, hogy ha fizetnének érte, akkor se élnék ebben a lukban – de idáig csupa kedves visszajelzést kaptam.

Ha mondjuk blog.hu-ra írnék fél éve, nem pedig saját domain-re, akkor ezt biztos nem mondhatnám már el. A valaha írt első cikkemet a blog.hu-ra tettem fel, kitették Index főoldalra, jöttek a kommentek, semmi extra, maximum egy-egy borderline-troll akadt.

Fél évvel később, amikor igazából elindult a blog, inkább úgy döntöttem, hogy saját tárhelyen kezdek blogolni.

Ami késik, nem múlik. Előbb-utóbb úgyis megtalálnak, akkor majd lesz lehetőségem megtanulni kezelni a dolgot. Például csinálhatok trollgyűjteményt a legjobb beszólásokból. Nem. Inkább szabályos szonettformában intézném hozzájuk a mondandómat.

Sok mindent kell tanulnom

Fejlesztés alatt áll minden, és egyszerre csak egyvalamivel tudok foglalkozni. Az első néhány hónapban szinte kizárólag azon munkálkodtam, hogy kialakuljon egy rutin, és olyan tartalmat hozzak létre, ami hosszú távon érték a célközönségnek.

A blogolás nem csak írásból áll, az én esetemben kevésbé szól az írásról, mint gondoltam. Egy rakat szakmához kell érteni többé-kevésbé ahhoz, hogy valaki jól csinálja. Ezalatt azt értem, amikor valaki olyan egyedi tartalmat publikál a blogján, amit az emberek élvezettel olvasnak, és emellett szívesen beszélnek is róla.

Ha Vacókia egy cég lenne, ahova én vettem fel magam, akkor magától értetődő, hogy 6 hónappal később még mindig junior vagyok, bár egy-egy tojáshéjdarab időközben elveszett.

Az tetszik leginkább a blogolásban, hogy akármit és akárhogy lehet csinálni. Ebben viszont az a nehéz, hogy senki nem mondja meg, hogy mit kéne csinálnom, hogy jól csinálom-e egyáltalán, és azt se, hogy min és hogyan kellene változtatnom.

Apránként kipróbálok ezt-azt-amazt, hogy meglássam, mi működik és mi nem.

Az a lényeg, hogy elindultam és csinálom és még a legapróbb részeket is élvezem. Gyönyörűség a lelkemnek, hogy szabad szöveggel lehet beilleszteni egy hivatkozást, a csúf link pedig csak a képernyő bal alsó sarkában látszik.

Változatos feladatok

A blogbejegyzés születéséről és az ahhoz tanulandó dolgokról külön cikket olvashatsz majd. Most az egyéb teendőkről írok röviden.

Közösségi média

4 felületen tudsz kapcsolódni Vacókiához: Facebook, Instagram, Youtube és Pinterest. Az első kettőn rendszeresen posztolok, a második kettő csak kiegészítő platform.

Ezek közül a Facebook a legfontosabb, mert ott sokféle tartalmat meg tudok osztani, és többen is látják.

Az Instát azoknak a kedves vacókiai polgároknak hoztam létre, akiknek feláll a hátukon a szőr a Facebooktól. Először használom ezt a felületet. Egyelőre nem valami szemkápráztató a feed-em, ezzel tisztában vagyok. Lesz ez még jobb is, bár addig nem, amíg a felújítós cikkeknél tartok.

A Pinterestet jelenleg arra használom, hogy a blogon már megjelent képeket gyűjteményekbe teszem, így gyorsan áttekinthető Vacókia vizuális tartalma. A Youtube-os jelenlétem is hasonló: a bejegyzésekbe ágyazott, rövid videók érhetők el rajta.

Technikai háttér

Rudi segít a blog technikai hátterében: neki köszönhető például, hogy ilyen csinos a képnézegető, hogy a bejegyzések tartalomjegyzéke megjelenik jobb oldalt, és ő segített a blogmotorhoz szükséges plugineket beüzemelni. Ha ez a segítség nem lenne, akkor sivárabb lenne a felhasználói élmény.

Tervezem, hogy egy bejegyzésben összegyűjtöm, milyen plugineket, szoftvereket stb. használunk.

Fotózás

Most nem a felújítós, telefonnal fotózott, csúf képekre gondolok, hanem arra a törekvésemre, hogy majd egyszer szép képeket tudjak készíteni. A rosszul megvilágított, poros építési területre különben se vinnék be drága eszközöket.

A fényképezés tanulása a téli hidegben háttérbe szorult: ha valamit be akartam fotózni a következő cikkbe, például a Vacok sarok esetén, azt megcsináltam és utómunkáztam, nagyjából ennyi volt a gyakorlás.

Most, hogy jó idő lesz, megint járom Budapestet és fotózom a szép dolgokat. Mert kezdő fotósként szeretek a szülővárosomban egyedül turistáskodni. 🙂

Ja, és azt a könyvet is folytatom majd, amiből a fotózás alapjait tanulom.

Marketing és SEO

Marketing kapcsán könyveket és blogposztokat olvasok. Régóta érdekel a téma, viszont változatos minőségben lehet erről olvasni neten, sok ellentmondást találni. Nem baj, kitartó vagyok, és megkeresem a legjobb tartalmakat, és kijegyzetelem a könyveket.

Huszonpár cikk volt a blogon, amikor már éreztem, hogy strukturálni kell a meglévő tartalmat. Címkéket gyártottam, létre jött egy katyvasz, aztán elkezdtem tanulni a SEO-ról, és próbáltam javítani a helyzeten.

Akad némi fejleszteni való, konstruktív javaslatokat elfogadok. És még egy sor fontos feladatba bele se kezdtem, csak összeírtam a teendőket.