Élet 8 négyzetméteren

De miért?!

A felújítás alatt nem maradhattunk a lakásban, mert az összes belső falat és a parkettán kívül minden burkolatot eltávolítottunk.

Az egyik opció az lett volna, hogy pár hétre Rudi családjához költözünk, de akkor napi másfél-két óra buszozás vagy egy óra dugóban ácsorgás várt volna ránk. És nem tudtuk volna szervesen részt venni a felújításban, ami az eredmény tekintetében nagyon nem mindegy.

Így hát az egyszerűbb megoldást választva fogtuk magunkat és a legszükségesebb cuccokat, és áttelepültünk a folyosó túloldalára. Aki még nem olvasta: ebből a bejegyzésből kiderül, hogy mi az a kislakás és a nagylakás.

Ha megemlítettük, hogy mekkora helyen élünk, nem akarták elhinni, de az alagsori lakás választását követően már hozzászoktunk az egymásnak szaladó szemöldökök látványához.

Előbb lakhatóvá kellett tennünk

Az egész helyiség nyolc négyzetméter, fürdőszobával együtt. Ugyanúgy, ahogy a nagylakás esetében, rövid távú berendezkedésre nem nagyon költöttünk, igyekeztünk megoldani helyzetet a már meglévő cuccokkal. Csak néhány értékesebb tárgyat vettünk: például egy lehajtható lapú asztalt és egy kicsi kanapét, ezeket a funkciókat nem tudtuk volna mással helyettesíteni.

A helyiség nem szabályos téglalap alakú: a fürdőszobánál 212 centi széles, az ablaknál viszont csak 182, így egy felnőtt férfi csak a másik irányba, hosszában tud feküdni. Én mondjuk simán elférnék keresztbe is – a kompakt testméret előny egy ekkorka helyen. 😉

A nagylakást valamilyen szinten felújították, de a kislakás pocsék állapotban volt. Beköltözés előtt itt is kicseréltük a nyílászárókat, és eltávolítottuk a kislakás falait borító lambériát, hogy megnézzük, mi van alatta. Valamennyire vizesedett a fal, ezért tették fel millió csavarral a lambériát legalább fél évszázaddal ezelőtt. A lambéria alatt még inkább felgyűlt a falból távozó nedvesség.

A vakolatot tégláig levertük ott, ahol magától is jött, hogy minél kevésbé potyogjon ránk, amíg ott lakunk. A földtől körülbelül egy méter magasan nincs leverve a tégla: ez azért van, mert gyémántkeménységű vízzáró réteget tettek oda, azt pedig nem tudtuk leszedni célszerszám nélkül.

Aztán berendezkedtünk

Nagyjából ilyen volt a kislakás, amikor mi éltünk benne, csak akkor a legszükségesebb holmikat zsúfoltuk be, a nagylakásba visszaköltözés után pedig a kevésbé fontosakat tároltuk itt, és ingyen szállást biztosítottunk külföldi utazóknak. Ezek a képek halszemoptikával készültek, hogy látszódjon rajtuk minden, élőben sokkal kisebb a lakás.

A vakolat leverése és a kislakás élhetővé varázsolása fejlesztette a kosztűrőképességemet. A ránk maradt és az előző lakásból hozott bútorokkal berendendeztük, ahogy legjobbnak láttuk. Talán hihetetlen, de mosógépen kívül mindenünk volt.

Sok munka árán tudtunk csak beköltözni: a lakásban hagyott, ótvar gáztűzhelyt és a használhatatlan mosógépet kicipeltük az utcára lomtalanításkor. Mindent, amit egyelőre megtartottunk, suvickolni kellett. Az egyik, lakásban hagyott felsőszekrény és a konyhacsempe annyira dzsuvás volt, hogy órákig takarítottam üzemi zsíroldóval.

A zárható felsőszekrény, a főzőlap alatti fiók és a kishűtő már ismerős lehet ebből a bejegyzésből. Többnyire azzal a szándékkal vettünk meg ezt-azt, például csöpögtetőt, hogy majd a kislakás felújítása után is megtartjuk. Az edény ugyanaz, mint ezen a képen.

Így éltünk

2015. október 12. és december 6. közt éltünk a kislakásban, ez több, mint 7 hét. Azt hiszem, nem volt olyan nagy hülyeség a Just Married-lufi a falon, ha ilyen körülmények közt képesek voltunk harmonikusan együtt élni egymással. Érdekes tapasztalat volt az élet 8 négyzetméteren: egyszerre ember- és állatkísérlet.

Választani kellett, hogy a kanapé vagy az asztal legyen-e nyitva, ugyanis a kettő egyszerre nem működött. Ha estére kinyitottuk az ágyat, akkor semennyi hely nem maradt. Ha becsuktuk a kanapét, akkor azért többé-kevésbé használható méretű volt a lakás.

Akkor ősszel akartam volna leadni a szakdolgozatomat, amikor a kislakásban éltünk, de egy idő után beláttam, hogy nem fog menni, és elhalasztottam ezt a projektet (indokolatlanul hosszú ideig).

A ruháinkat az ablak melletti bútoron és egy zárható tárolóban, a bejárati ajtó mellett tartottuk. Ennek a tetején tűrte a sorsát a kis bonanza, amit azóta felújítottam.

Samu nem szeretett a kislakásban élni, mindig át akart szaladni a nagylakásba megnézni, hogy mi történik ott. Nem csoda, ha a vécékefe mellett tartottuk az itatótálját. De azért nem stresszelte túl a dolgot: egyik este felelős állattartóként Samu kutyára különböző tárgyakat helyeztünk, és nem ébredt fel rá.

A radiátort nem tudtuk cserélni a nyílászárókkal együtt, mert a szomszédok már így is miattunk vártak a fűtésre két napot. Maradt tehát a régi, ami fűtött, mint a bolond. Egyik nap észrevettük, hogy Rudi felkarján piros csíkok futnak végig. Először nem értettük, de aztán rájöttünk, hogy éjjel meggrillezte a radiátor, ahogy hozzáért a keze alvás közben. Az egyik fentebbi képen valamennyire látszik a seb (a fotón Rudi épp a tányért méri le a tervezett konyhai nyitott polc miatt).

Amikor Rudi dolgozott az asztalnál, én meg közben jógáztam, a matrac vége belógott a fürdőszobába, és igyekeznem kellett, hogy ne üssem be egyik végtagomat se.

Minden nap söpörni kellett, mert a kicsi alapterület miatt hamar összegyűlt az egy négyzetmérerre vetített, zavaró mértékű koszkoncentrátum, pláne, hogy a kibontott téglák mellett azért potyigált a vakolat.

Na, ehhez képest hívjuk mi a 28 négyzetméteres lakást nagylakásnak. 🙂

A konyha és a vécé-kávéspult

Vállalhatatlan képek következnek.

Az asztal sarkán vágtam a hagymát, miközben Rudi mellettem egerészett. A nagylakásban már bevált indukciós főzőlapon készült az eledel, és a hosszúkás szekrényben tároltuk a konyhai kellékeket.

Volt egy autós hűtőnk, ezt betettük a főzőlap alá, hogy ne kelljen naponta többször átjárkálni a mocsokba, mert a másik lakásban üzemelt a nagyobb, régi hűtő. (Az új hűtőt nem akartuk összekoszolni, így az a fóliasátor alatt pihent.)

A mosogatógépet a fürdőszobába tettük, a fűszertartókkal felszerelt bojler alá. A mosdókagyló nem való mosogatásra, mert minden felborul benne, és a csöpögtetési lehetőségeink is korlátozottak voltak. Ruhákat zsákba gyűjteni egyszerűbb volt, így a mosó- és mosogatógép közül utóbbi nyerte el a lakás alapterületének körülbelül tizedét.

A vízkiállások megléte után hétvégén, amikor nem dolgoztak a munkások, elővettük a mosógépet, Rudi összedugta, és lement egy mosás-teregetés a nagylakásban. Minden alkalommal vissza kellett rakni a mosógépet a fólia alá. Néha pedig Rudi anyukájánál mostunk, köszi a lehetőséget, Mumi!

A kád ne tévesszen meg senkit: ez nem az az elfekvős-relaxálós, hanem egy picike gyerekkád, aminek a közepén egy 20×20 centiméteres rész vízszintes, utána elkezd görbülni, hogy az állva zuhanyzás felérjen egy extrém sport veszélyeivel.

A vécé/kávéspult kombináció mellett nem tudok szó nélkül elmenni. Kezdjük ott, hogy egy lakásban hagyott rolót szereltünk fel vécéajtó gyanánt, ami nem akart ott maradni, ahova húztuk, úgyhogy csak szükség esetén használtuk. A mosogatógép teteje volt maga a kávéspult: hátulra került a mikró, erre rá a gyümölcsöstál, a mikrótól balra egy oldalára állított éjjeliszekrényen a kávéfőző, ennek a tetején pedig a vízforraló. #naszutaslakosztaly

A kanapé használati útmutatója

Olyan, kéztámasz nélküli kanapéra vadásztam, ami minden irányból a lehető legkeskenyebb. Azt hiszem, sikerült megtalálnom a létező legkisebb kétszemélyes kanapét: úgy, ahogy volt, befért egy normál személyautóba, csak a hátlapját kellett lehajtani. Ez a legjobb, apróhirdetésen valaha elköltött tízezer forintunk.

A kis kanapé még mindig megvan, meglepően kényelmes a nálunk megszálló vendégek szerint is, csak az a hátránya, hogy körülményes kinyitni és becsukni. Az ágyneműt a kanapé alá tettük, egy cipzáros tárolóba. Az utolsó képen látszik, hogyan fértünk ehhez hozzá.

Ha valaki értelmezni szeretné a retró bútor működési mechanizmusát, íme:

A kislakás jövője

A kislakás felújítása most novemberben végre elindul. Költözéskor felmerült, hogy a kislakást újítjuk előbb, de egyrészt kellett tárolóként, másrészt még nem tudtuk, milyen célra akarnánk felújítani.

A halszemoptikás és a kanapés képek azért készültek, mert CouchSurfingen meghirdettük a lakást. Az utazók örültek a belvároshoz közeli, teljesen privát, ingyenes szállásnak. Egy New York-ban élő lány és több távol-keleti vendégünk szerint nem extrém kicsi a kislakás, a nagylakás pedig átlagos méretű. Csak mondom. Magyarországon ehhez képest egy negyvenakárhány négyzetméteres lakást neveznek kislakásnak.

A kislakás hasznosításával kapcsolatban több ötlet is felmerült: hogy megtartjuk így, ahogy van: tárolónak-hobbiszobának, vagy hogy kialakíthatnánk egy magán wellnessközpontot jakuzzival és infraszaunával (ezt nem gondoltuk komolyan).

Végül úgy döntöttünk, hogy a nagylakáshoz hasonlóan ezt is a lehető legpraktikusabb módon felújítjuk. A CouchSurfinggel kipróbáltuk, milyen lenne kiadni, és az olcsó fapados repjegyeknek köszönhetően úgy néz ki, kereslet is lesz rá.

/A cikk írása óta elkezdődött a kislakás felújítása, amit ezen az oldalon követhetsz nyomon./