A bonanza éjjeliszekrény felújítása

Az eredeti állapot

Ahogy már korábban írtam, bonanza furnér-pozdorja bútorokat választottam a dolgozósarkomba. Az alábbi képen látható éjjelit eladtam, mert ez volt a szebb. A másikat tartottam meg, annak csíkos volt az egyik fiókelőlapja, mondván, úgyis lefestem.

A fiókelőlapokon be kellett volna tömködni fatapasszal a régi fogantyú lukait, de ezt elfelejtettem, és csak az alapréteg után csináltam meg. Na jó, az első színréteg után. De úgyis egy kis sarokba került a bútor, és a végére szép lett.

Felületkezelés

Kézzel csiszoltam, ami nehéz volt. Utána megmutattam Rudinak. Mondta, hogy még nem csiszoltam meg eléggé, csak simogattam, mert még mindig fényes a felület. Nem voltam túl lelkes.

Utánanéztem, milyen opciók léteznek csiszolás helyett. Egy kis youtube-kutatómunka után vettem egy Kromolux nevű festékmaró szert, amit rákentem, remélve, hogy a fa ép marad. Elég büdös volt, Samu kutya prüszkölt, pedig a kertben csináltam. Védőszemüveget, maszkot, gumikesztyűt használtam. Minden művelet végzésekor alátétet használtam, hogy védjem az asztalt.

Az elején nem kentem rá eleget a gél állagú, de folyékonynak kinéző löttyből, így csak elmaszatoltam a félig feloldott, több évtizedes trutymákot. Második körben viszont szépen lejött minden, amikor már elegendőt vittem fel.

A fenti díszekre nem tettem Kromoluxot, mert róluk nem tudtam volna leszedni spaklival.

Úgy csináltam, hogy egy régi csészébe nyomtam annyit, amennyi biztos elfogy, abba mártogattam az ecsetet, kivártam a hatóidőt, utána spaklival lehúztam a feloldott lakkréteget.

A Kromolux, jelentem, működött. Bár vele is akadt munka azért, mégiscsak jobb volt a kézi csiszolásnál. Ha valaki szeretné levezetni a fölös energiáit a csiszolással vagy van csiszológépe, akkor elhagyható ez a lépés, csak a vékony furnérral érdemes óvatosan bánni.

A lakktalan felületet kicsit csiszoltam, zsírtalanítottam az alapréteg festése előtt. A fiókok széleit és a fiókok helyét is erősebben kellett csiszolni, különben nem fért volna vissza a fiók az újonnan rákerülő festékréteg miatt. Ezt mások hibáiból tanultam.

Alapozás

Nem kevés kutakodás után végül vízbázisú zománcfesték mellett döntöttem, ehhez illő alapozófestéket vettem. A festéket ecsettel vittem fel. Se az alapozót, se a színes festéket nem kellett hígítanom, csak felráztam, hogy összekeveredjen, kinyitottam, belemártottam az ecsetet, és már kezdhettem is.

Az volt festéskor a biztonsági szabályom, hogy egy nap egy réteg. Hobbifestékkel akár egy nap alatt is be lehet festeni egy bútort, de a zománcfestéket tovább kell pihentetni.

Az alapréteg a festék felkenése után szinte azonnal felületszárazzá vált. Érdes, matt felületet kaptam. Igyekeztem, hogy minden kis sarokba, hézagba bejusson a festék, hogy minél egységesebb felületre kerülhessen majd a szín.

A régi, sötétbarna felületkezelés a vártnál jobb barátságba került a fehér alapozóval, úgyhogy munkám gyümölcse úgy nézett ki, mint a lúgozott fos.

Jön a Vacókia-zöld!

A száradási idő betartása után következett az első réteg színes festék. Az alapréteg szerencsére megfogta a rakoncátlan, régi pácot.

Két liter Trinát Aqua Kolor selyemfényű zománcfestéket kevertettem, ebből még mindig maradt valamennyi az éjjeliszekrény és a szék fesése után is. A választott szín a Vacókia-zöld, pontosabban: #7c958d. További részletek ebben a bejegyzésben olvashatóak, mert a megfelelő árnyalatnak természetesen egy külön bejegyzést kellett szentelni.

Ennek a festéknek az állaga egész más volt, mint az alapozóé: lassabban száradt, kicsit folyósabb volt, úgyhogy vigyázni kellett, ne kerüljön egyszerre túl sok az ecsetre, nehogy megfolyjon a festék száradás közben.

Amelyik oldalon elkezdtem a festést, azt igyekeztem minél hamarabb befejezni, hogy ne menjek át az ecsettel egy félig már megszáradt részen.

A képeken látszik, hogy a vékony felvitel miatt csíkos lett a felület az első réteg után: helyenként kikandikál az alapozófesték. De érdemes inkább apránként felvinni a festéket, mert a megfolyás csúnya, gonosz dolog, nehéz eltüntetni, ráadásul csiszolni kell, ha megtörténik.

A második réteg után már volt értelme a fáradt mosolynak. Festés közben segített, hogy az újonnan felkerülő, nedves festék világosabb színű volt, mint az, ami már megszáradt, így nyomon tudtam követni, hol tartok.

A végeredmény

Visszacsavartam a fogantyúkat, és száradás után ment is vissza a neki tervezett ficakba.

Rudi egyszer talán valamikor esetleg kivágja a bútor mögötti parkettaszegélyt, ha félévente emlékeztetem rá, azután majd teljesen ki lehet nyitni az íróasztal ajtaját.

/azóta már kivágta, juhú!/

Szeretem, ha a fogantyú díszíti a bútort, de nem veszi el róla a figyelmet. Azért ezt választottam, mert méretében és alakjában hasonlít a bútor matrjoska figuráihoz, és már régóta tetszik a bronz, a lakásban több helyen is felbukkan.

Az alsó szintekre az épp használt, de még nem szennyes ruhákat hajtom. Samu kutya néha ide jár lopkodni a zoknigombolyagokat, és közben olyan aranyos, hogy nincs szívem máshova rakni a zoknikat. (De nem tesz kárt bennük, csak előmossa kutyanyállal.) Lényeg, hogy a selyemsálat nem itt tartom, így mindenki boldog.

A táskámat szoktam a bútor tetejére rakni. A fiókok is hasznosak, mert egy karnyújtásnyira ülök mellettük az íróasztalnál.

/azóta a bonanza íróasztalt is felújítottam/

Ezekben kisebb dolgokat, például napszemüveget és csupa finom falat édességet tartok.

Hogy tetszik a bútor? Írd meg kommentben! (Ha titkos olvasónak tartod magad, megírhatod privát üzenetben is.) 🙂