Öröknaptár készítése

Az öröknaptár terve

Amikor megmutattam az otthoni dolgozósarkomat, említettem, hogy szeretnék készíteni egy naptárat. Sose vettem még boltit magamnak, valahogy eszembe se jutott, és különben is túl sok a fölösleges információ az előre gyártott naptárakon.

Régóta érdekelt az öröknaptár koncepciója, viszont a hagyományos, fakockás verzió nem tetszik.

Kitaláltam, hogy készítek egy testetlen vázszerkezetet, azon lóg majd 4 kártyácska. A naptár illeszkedni fog a vekkerhez: arany váz, fehér kártyalapok, fekete számok és betűk.

A legtöbb öröknaptárról hiányzik az az infó, hogy a hétnek melyik napja van éppen. Minden igényt kielégítő naptárat terveztem magamnak, letisztult külsővel és válogatott információkkal.

A fenti, rendkívül precíz tervrajz 2 nappal a Vacok sarok publikálása után készült.

A hobbiboltban kapható, hajlítható fémhuzalok túl vékonyak és girbegurbák lettek volna. Addig-addig kutakodtam, amíg megtaláltam a szerencsés nyertest: a FAB Textil webáruházából rendeltem fém táskamerevítőket.

A hosszabbik lesz a középső elem, a két rövidebb pedig a tartóláb. Ezek a táska belsejébe valók, a képek alapján viszont úgy láttam, szépek és alkalmasak a projekthez. A fekete tappancsoknak is örültem, mert majd illenek a fekete feliratokhoz. Többet vettem, hogy tudjak kísérletezni és akár több naptárat is készíteni.

Eredetileg karikákra szerettem volna akasztani a kártyákat, mert akkor csak hátra kell forgatni az elöl levő kártyát, és kész is a mai dátum. Legalább kettő kártyát kell minden nap cserélni.

Kipróbáltam kulcskarikával, vettem néhány nyitható karikát is, de a papírlukasztó lukjánál vastagabb volt a nyitóbütyök.

Ráadásul a karika rögzítése is problematikus lett volna, ha azt akarom, hogy a kártya végig tudjon haladni a kör kerületén. Rögzítés híján a karikák össze-vissza csúszkálnának a vékony, hengeres fémrúdon, és a kártyák is elforognának.

Arra jutottam, hogy kampóra akasztom a kártyákat, de olyan kicsi kampó kellett, hogy sehol se találtam olyat. Ezért ugyanabban a webshopban pont megfelelő méretű, pici karabinereket vettem.

A karabinerről az összes lapot le kell venni, és az elöl levőt hátratenni, aztán az egészet vissza. Ennek az előnyét a cikk végén láthatod.

A váz elkészítése

Tervezni egyszerűbb volt, mint megvalósítani. A kudarcélményeket tanulási lehetőségként interpretáltam.

Az akasztók fűrészelése

Ahhoz, hogy könnyű legyen cserélgetni a kártyákat, meg kellett csonkítanom a karabinereket.

Ezt a műveletet a pincében végeztem: a karabinereket egyenként beszorítottam a satuba, hogy a megfelelő helyen le tudjam vágni a fölösleges részt.

Ragasztási kísérletek

Ezt a DIY projektet január óta halogattam, mert az eredeti terv szerint forrasztani kellett, de sose csináltam ilyesmit.

Egy szombat délután Rudi megtanította nekem a forrasztópáka használatát, és segített dokumentálni a történéseket.

Össze tudtuk forrasztani a fémeket, viszont egy laza mozdulattal szét is lehetett őket szedni. Fail #1.

A 2. lábat addig-addig forrasztgattam, amíg a hő hatására magától leesett. Az először forrasztott láb meg letört, mint a ropi.

Ezután egy kétkomponensű fémragasztóval próbálkoztunk, ami már lejárt, de legalább volt otthon.

A kötési idő után egy óvatos mozdulattal darabjaira lehetett szedni az egészet. Túl híg, testetlen volt a ragasztó. Legközelebb az illesztéseket jobban be kell bugyolálni, hogy egyben maradjon a szerkezet. Fail #2.

A váz összeragasztása

A tapasztalatokból okulva a megoldás:

• ragasztás előtt csiszolni kell a felületet, hogy minél jobban tapadjon a ragasztó
• formázható fémragasztóra lesz szükség
• a ragasztónak alulról át kell ölelnie lábakat

Ragasztás előtt megcsiszoltam és alkohollal áttöröltem a fémeket. Először dolgoztam fém gyurmaragasztóval, az elején bénáztam egy kicsit, de ez végre működött.

Egyszerre csak annyit érdemes levágni, amennyit néhány percen belül fel is használsz. Én az elején kettéosztottam az összegyúrt darabot: mire a 2. láb következett volna, ragasztó helyett egy fekete kavicsdarabot vettem a kezembe. A borzasztó rövid kötési idő miatt kimaradt a fázisfotó.

A két komponens összekeverése után 1-2 percig ragacsos és foszlós a ragasztó, és nehéz vele ilyen aprólékos munkát végezni, mert visszatapad az ujjra. Ezután ~2-3 percig jól lehet vele dolgozni. Az első 5 perc után a külseje megkeményedik, és kész, ki lehet dobni.

A gumikesztyűt levettem, mert hozzátapadt a ragasztó. Minél kevesebb bőrfelülettel hozzányúlva próbáltam a helyére nyomigálni a langyossá vált, büdös ragasztót, közben a megfelelő helyen tartani a fémeket egymáshoz képest. Szerencsére semmilyen bőrirritációt nem tapasztaltam, és mosogatószerrel lejött.

Az első kísérlet bunkósbot-alakúra sikeredett, de látszott rajta, hogy egy kis rutinnal meg lehet csinálni nemkívánatos Prehistorik 2-asszociációk nélkül. Aztán túl hamar kezdtem el megcsiszolni a ragasztót: kívül ugyan kőkemény volt, de belül még puha, és szétjött a ragasztás. Fail #3.

Az egészet leszedtem egy spaklival, és kezdtem elölről. Az első próbakor kiderült, hogy a harmadik kézzel való babrálás hasztalan, ezért szabad kézzel, szabad szemmel csináltam. Másodjára szebben sikerült.

Tény, hogy ez a ragasztó 5 perc alatt megköt, ami egy lukas cső esetében szuper. Viszont a váz még másnap is hajladozott. Néha ránéztem, hogy melyik része merre konyul, és óvatosan visszaállítgattam, hogy meglegyenek a derékszögek és a párhuzamosak.

Kérdéses volt a dolog kimenetele, ezért a biztonság kedvéért napokig hagytam, hadd kössön, csak utána kezdtem csiszolni. Feltettem a polcra, és teszteltem a próbakártyákat. A betűtípus hasonlít az óraszámokhoz, mégse tetszett.

A ragasztó csiszolása

Vettünk egy ezres simaságú, fémekhez való csiszolópapírt, ezzel csiszoltam ragasztás előtt és után is. A cél, hogy minél simább és szabályosabb, egybefüggő felületet alakítsak ki. És, persze, hogy egyben is maradjon ez a szerencsétlen.

Azért ezt az ezres fémcsiszolót használtam, mert óhatatlanul hozzáértem a fémhez is, és nem akartam durvább csiszolóval összekarcolni. Végül az egész vázat átsimogattam vele, hogy egységes legyen festés előtt.

Az akasztók felragasztása

Gyúrtam néhány miniatűr kukacot a gyurmaragasztóból, aztán rájöttem, hogy az akasztókhoz pillanatragasztó lesz a nyerő. Kimértem, hova ragasszam az akasztókat, végül szemmérték alapján döntöttem: felakasztottam a próbakártyákat.

Egy fogpiszkálóra nyomtam a ragasztót, aztán begörgettem a két fémdarab közé, amennyire tudtam. A ragasztó kupakját visszacsukogattam. Kötés közben igyekeztem az akasztókat elegyengetni, hogy szépen álljanak és egyenesen lógjanak. Kötés után a fémrúddal érintkező részeket végigpiszkáltam még egy adag ragasztóval.

Másnap, festés előtt spaklival szedtem le a fölösleges ragasztót.

A váz festése

És igen, most következik a projekt legizgalmasabb része. Először festettem sprayfestékkel. A PintyPlus P151 Gold árnyalatát használtam. Hobbiboltban vettem, olcsóbb volt, mint a barkácsáruházban. (A kislakás felújítása miatt járunk erre-arra, adódik alkalom a nézelődésre.)

Leterítettem a kertben egy nagy kartonpapírt, arra még egy A/4-es papírt tettem, és arra állítottam a naptár vázát, hogy tudjam forgatni festés közben. Csiszolás után áttöröltem alkohollal a felületet. Festés közben gumikesztyűt használtam.

Párosan lehetett venni a fém táskamerevítőt, először a próbadarabon gyakoroltam a festést. Kitapasztaltam, milyen távolról és egyszerre mennyit érdemes fújni. Lehet, hogy én csináltam bénán, de a fújófejet minden réteg fújása után le kellett törülnöm papírtörlővel, mert egy kicsit festékes lett.

A váz bonyolult alakú, ezért több részletben tudtam befesteni az egészet. Ez a festék egyenletesen fest, és a ragasztót is ugyanúgy befogta, mint a fémet.

Körülbelül fél órát vártam, mielőtt új réteget fújtam rá.

Kicsit sötétebb lett az arany, mint vártam, de igazából tetszik, megy a dolgozósarok rezes-bronzos árnyalataihoz.

A kártyák elkészítése

Mit írjak rájuk?

Ezt a részt külön meg kellett tervezni, mert lézernyomtatóval akartam nyomtatni a kártyákat: profibban néz ki, mint kézzel rajzolgatva. Sok mindent ki kellett találni:

• milyen (és hányféle) betűtípust használjak?
• mekkora legyen a betűméret?
• merre menjenek a betűk? oldalvást és felfelé, vagy állítva és lefelé?
• mennyi mindent írjak rá? az egész szót vagy rövidítéseket?

Magyarul akartam csinálni, ezért olyan free commercial use fontokat kerestem, amikben megvannak a magyar karakterek is.

Az egész műveletet Illustratorban csináltam. Ehhez kevésbé értek, mint a Photoshophoz, de még régebben elvégeztem egy ingyenes AI-kurzust. Gareth David a legjobb, ajánlom. Az akcentusa miatt külön élvezet volt őt hallgatni. 🙂

Milyen papírra nyomtassam őket?

Ezt is ki kellett találni, és csak próbálgatással működött:

• mekkorák és milyen alakúak legyenek a kártyácskák?
• milyen színű, vastagságú papírra nyomtassam?
• hova, mekkora luk kell és mivel lukasszam?

A kampó méretei és a nyomtató képességei is behatárolták a lapvastagságot. A kampókon éppen elfért a 12 hónap a 300 grammos papírból is, viszont a 200 grammos papírnak is elég tartása volt.

A Samsung lézernyomtató volt a szűkebb keresztmetszet: sok volt neki a 300 grammos papír: foltosan nyomtatott rá. A/4es, 200 grammos rajzpapír lett a befutó, darabját 30 forintért vettem a hobbiboltban. A törtfehér éppen csak tört, nem sárgás. Ez jobban passzol az aranyhoz, mint a sima, hidegfehér, nyomtatós papír. És isteni a tapintása.

Papírt inkább hobbiboltban érdemes venni, ott nagyobb a választék, és az írószerboltban ki se írják, melyik papír hány grammos.

Erre jutottam

• egyetlen betűtípust használok, a jelenlegi fő-főkedvencet (ami titok)
• a betűk lefelé mennek
• 3 karaktert írok ki mindenből (kivéve: kedd)
• irodai lukasztót használok, elősegítve, hogy jó helyre kerüljön a luk
• 200 grammos, törtfehér rajzkartonra nyomtatok

Hónapok és napok

Először sima papírra nyomtattam, és amikor már minden jó volt, akkor nyomtattam a 200 grammosra egy főpróbát. Eredetileg fekete vonal keretezte a kártya szélét, végül ezt elhagytam. Keret nélkül nagyobb ívet kívántak a kártyaszélek, ezért újraszerkesztettem a dobozokat.

A számkártyákat szélesebbre terveztem, mert a számok szélesebbek. A fémváz 15 centis, ebbe kellett beleférnem úgy, hogy legyen némi eltartás a szélektől és a kártyák között is.

Mindent megterveztem Illustratorban: a sorok közt pont annyi helyet hagytam, hogy jó helyre jöjjön ki a luk, amikor a kártyákat (kereten kívül) sorokra vágom. A fölső sor fölé egy segédvonalat szerkesztettem, hogy ott is milliméterre pontos lehessen a lukmagasság.

Egyenként lukasztottam a kártyákat, mert a lukasztó ennyit bírt. Körülbelül 3 fér be egyszerre, de küzd vele, kettővel még elbír. Egyesével szebb lesz a luk.

Számok

A főpróba vágásakor áttértem a lukasztó másik oldalára, amivel egyszerre 3 kártyát tudtam lukasztani. Aztán kiderült, hogy 1-2 millivel följebb lukaszt, mint a másik. Maradtam tehát a bevált oldalnál, és egyenként luggattam.

Ilyenek lettek a kártyák

Amikor elkészült a naptár, eszembe jutott, milyen jó lenne, ha jelölhetném rajta a különleges napokat. Tetszenek a családtagok szülinapjait jelző öröknaptárak, ezt az ötletet integráltam az enyémbe, és kicsit kibővítettem.

A teljesség igénye nélkül létrehoztam néhány kártyát, ami épp eszembe jutott:

• szülinapok
• jeles napok
• időjárás és egyéb ikonok

Néhány kártyát meghagytam üresen, hogy bármit ráírhassak kézzel. Pixabay-en kerestem jogtiszta vektorgrafikákat. Ami tetszett, azt letöltöttem és a saját igényeimre szerkesztettem. Majd még alakulhat a dolog, ez csak egy első próba volt.

Az ikonok szürkeárnyalatosak, hogy az arany vázon maradjon a hangsúly.

Végeredmény

Mindig jó érzés, amikor igazi szemmel is látni, amit a lelki szemeim láttak meg először. Vicces, hogy a lakás legtávolabbi pontjából is le lehet olvasni, hányadika van.

Az akasztónak köszönhetően pillanatok alatt le-és feltehetem a kártyákat. Valószínűleg csak néhány hónapot tartok majd a bal oldali akasztón, és a különleges kártyákat teszem oda.