Nyílászárók és radiátorok cseréje

A régi nyílászárók

Egyszerre cseréltünk minden nyílászárót a kiszállási költségek optimalizálása érdekében. A nagylakásban egy háromszárnyas ablak volt a nappaliban és egy kétszárnyas a konyhában. Egyik se feltétlenül szorult cserére. Funkcióváltás miatt azonban mégis újítani akartunk: előbbiből tolóablak, utóbbiból teraszajtó lett.

Továbbá nem esett jól a szívünknek, hogy az ablaküveget, aminek az a lényege, hogy átlátszó, helyenként lefestették az ablakkeretek felújításakor, mintha nem találták volna fel a maszkolószalagot. Ezen felül több pici égésnyom sötétlett a kereten. Sherlockként arra gyanakodtunk, hogy a fa (!) nyílászáró réseibe rendszeresen füstölőt dugtak.

Ebben a bejegyzésben látható fotó az ablakról nyitott állapotban, valamint videó a már teraszajtóként használt konyhaablakról. Az alábbi fotó készülésekor még kofferben tartottam a ruháimat, és a bonanza éjjeliszekrény sincs még felújítva.

Se a kislakás, se a nagylakás bejárati ajtaját nem hagytuk volna meg, mert előbbi nem maradt nyitva, utóbbi pedig nem maradt csukva. Ezeken felül még a kislakás ablakát cseréltük, ami totálkáros volt, és rohadt a külső párkánya is. (Ha egyszer kész lesz a kislakás felújítása, akkor ezt is bemutatom a blogon.)

Az ablakos cég és a nyílászárók kiválasztása

A legnagyobb ablak helyére tolóablakot szerettünk volna. A tolóablak, más néven amerikai ablak nálunk nem egy általános megoldás, mégis szükséges volt, mert így a 28 négyzetméteres lakásban két négyzetméternyi holt teret keltettünk életre. Ez nekem volt leginkább fontos, mert különben a kinyíló ablak belógna a Vacok sarokba.

Olyan cég ajánlatát választottuk, amelyik kifejezetten tolóablakokkal foglalkozik. Elmentünk a CertainTeed budapesti bemutatótermébe, kipróbáltuk a mechanikát, tetszett.

Megkérdeztük, hogy a nekünk kellő méretre két- vagy hárompaneles ablak lenne-e megfelelő: minél kevésbé akartuk vizuálisan tagolni a nyílást, így a két tolópaneleset választottuk, ezt még megengedte az ablak mérete és súlya.

A konyhai ablakból teraszajtót akartunk nyitni: Rudi ötlete nyomán aszimmetrikusat választottunk, hogy a napi ki-be járkálás kényelmesebb lehessen. Ez nem toló, hanem nyíló-bukó. Tervezési szempont volt, hogy ne egy részből álljon az ajtó: nem tudtuk volna a lakásban máshova elhelyezni a kutya itatótálját, ami így az ajtó ki nem nyíló része elé kerülhetett. Ha pedig kell a még nagyobb nyílás, például a ruhaszárító állványt be akarjuk hozni, akkor azt is ki tudjuk nyitni.

A bejárati ajtók közül pedig egy üvegeset választottunk: a folyosón levő mozgásérzékelős lámpa miatt így akár az ágyban fekve is azonnal látjuk, ha valaki a szintünkre somfordál. (Nincs szomszéd az emeletünkön, nem jár felénk senki.)

A tolóablakra és a teraszajtóra is kértünk redőnyt, így szükség esetén nappal is vaksötétséget tudunk csinálni, és elhagyhattuk a függönyt. Csak a következő utca házai néznek felénk, ezek közül a legtöbb fal ablaktalan tűzfal, és az amúgy is messze levő ablakokat az év javarészében eltakarják a fák.

2015 júniusának végén kértünk árajánlatokat. Júliusban döntöttünk arról, hogy melyik cég ajánlatát fogadjuk el és milyen nyílászárókat válasszuk. A választott cégtől gyors és pontos válaszokat kaptunk minden kérdésünkre. Augusztus elején utaltuk az előleget, augusztus folyamán egyeztettünk a részletekről. A gyártás kezdete előtt felmérték nálunk a terepet. Ha valakit érdekelnek például a pontos méretek, az ajánlatból kivágott táblázatban látható a lényeg:

Az egyedi méretű nyílászárók gyártása augusztus elején indult: ezekre várakoztunk, emiatt csúszott őszre a felújítás. A nyílászárók cseréje október nyolcadikán zajlott. Közben tervezgettük a megvalósítandó funkciókat és azt is, hogy hogy nézzen ki a lakás.

Élet a fóliasátorban

Kialakítottunk egy koszmentes övezetet a nappaliban: a legszükségesebb dolgokat ideiglenesen elrendeztük, és ezek köré felhúztunk egy fóliasátrat. Vettünk egy halom műanyagfóliát, ebből porfogót ragasztottunk a falra. Hogy minél kevesebb por kerüljön be, átlapoltuk a fóliákat.

A képgaléria szemlélteti az állapotokat. A kinyitható asztalon ettünk, a két ideiglenes íróasztalon dolgoztunk, az enyém alá besuvasztottuk Samu fekhelyét. Ezeken felül az ágy és pár kisebb bútor vett minket körül. Egyszerre tudtunk (próbáltunk) dolgozni és felügyelni a nyílászárócserét.

A régi radiátor iszonyú nehéz volt: a súlya megnyomta a parkettát. A monstrumot végül két erős férfiember cipelte ki a házból, valószínűleg még mindig emlegetik. Úgy csinálták, hogy rudakat dugtak át a radiátor résein, különben nem tudták volna hol megfogni.

Az utolsó képen, az ablak fölött látható lukat azért fúrta Rudi, mert őt meg a kíváncsiság fúrta, hogy mi van a tapéta alatt, mennyi hely lenne a redőnynek.

A galéria második képén látható lufi arra utal, hogy épp a mézesheteinket éltük, ha esetleg ez nem lenne nyilvánvaló a képeket böngészve. 🙂 Itt egy közelebbi kép a lufiról, ami két héttel a nyílászárócsere után készült: amikor a felújítás alatt hárman, hét hétig, nyolc négyzetméteren éltünk a kislakásban. Erről is írok a blogon nemsoká.

A fóliasátor a Dexter című sorozatban látható, műanyagfóliába burkolt szobákra emlékeztetett bennünket. Dexter Morgan egy sorozatgyilkos, aki napközben vérnyom-elemzőként dolgozik, éjszaka pedig kivégzi a társadalom számára károsnak titulált egyéneket. Az áldozat és az elkövető DNS mintája, például a fröcsögő vér így nyom nélkül eltüntethető.

A tolóablak és a nagy radiátor

Olyan tolóablakot választottunk, amelyiknek mindkét oldalát el lehet csúsztatni. Szúnyoghálót is kértünk bele, ezt szintén el lehet tolni. Külső párkányt kértünk, a belsőt még ki kellett találnunk, milyen legyen. Az ablakokat is és a szúnyoghálót is ki lehet venni, ez takarításkor praktikus. A későbbiekben az ablak elé került egy komód, úgyhogy a gyakorlatban csak a Vacok sarok (első kép bal oldala) felől nyitjuk ki az ablakot, de azért jó, hogy a másik irányból is lehetséges.

A tolóablaknak értelemszerűen nincs bukó funkciója, ehelyett találták ki a résszellőzést: ha beakasztjuk a fönt és lent levő, két kis pöcköt, akkor nem lehet kívülről kiszélesíteni a rést. Ezt csak akkor használjuk, amikor otthon vagyunk. Ha elmegyünk, bezárjuk az ablakot: ehhez két kis kart kell lehajtani.

Elvileg a tolóablaknak nem olyan jó a hang- és hőszigetelése, mint egy normál ablaknak, de tekintve, hogy egy csendes, belső udvarra néz a lakás, és a plafon mentén fűtéscsövek futnak, ez a legkisebb mértékben se okoz problémát.

A minigaléria első fotóján látszik, hogy már felkerült az új radiátor, de még nincs rákötve a házközponti fűtésre. A biztonság kedvéért a vastagabb, három rétegű radiátort választottuk. Vettünk egy tekerőbizbaszt (termosztátos radiátorszelep – Rudi, a szerk.), hogy tudjuk szabályozni a hőmérsékletet, mert a kazánt nem mi irányítjuk.

A teraszajtó és a kis radiátor

A konyhában is lefóliáztunk mindent. A nyílászárók cseréje előtti napon kezdődött a rombolás a lakásban: ahhoz, hogy teraszajtót nyithassunk, ki kellett bontani a konyhai ablak alatti téglákat és el kellett távolítani az ablak alatti radiátort. Mindezt nem az ablakos, hanem a felújítóbrigádunk csinálta. A munkásainkról a falbontásról szóló bejegyzésben írok részletesebben.

A nyílászárók cseréje október második hetében zajlott, a fűtési szezon elején. A szomszédok nem voltak túl boldogok, hogy pár napig még fűtés nélkül maradtak miattunk, de mi az éjszakát lukas lakásban töltöttük, és nem fáztunk, pedig én nyár végén sapkába-sálba bugyolálva indulok el otthonról, ha lehűl az idő.

A bejárati ajtó

Ezen a képen látható, hogy beköltözéskor az internet az ajtón furakodott keresztül. Nyílászárócsere után kulturáltabban szándékoztunk csatlakozni a világhálóhoz.

Az első képen látszik a téglák boltíves elrendezése és az új nyílászárót rögzítő, ijesztő méretű csavar. A közöket mindenhol purhabbal töltötték ki az ablakosok. Tök jó volt nézni, ahogy csinálták: mintha ipari mennyiségű, zöld a tejszínhabot nyomtak volna ki, ami megnőtt, aztán megszilárdult.

A nyílászárócsere után, a felújításkor a kőművesek burkolták vissza a nyílászárók széleinél a falat. Ezt előre így terveztük, mert tudtuk, hogy az ablakosoknak így is rengeteg munkájuk lesz. A legjobb eredmény érdekében a különböző típusú munkálatokra mindig az arra szakosodott munkásokat választottuk.

Végül egy nap alatt végeztek az ablakosok. Hosszú napjuk volt: a kislakással együtt összesen öt nyílászárót tettek be.

A bejárati ajtó zárszerkezetét később lecseréltük egy biztonságosabbra és praktikusabbra: a kulcsot csak kóddal, adott helyeken lehet másolni, de ami még jobb, hogy benne lehet hagyni a zárban, úgy is működik a másik irányból a szerkezet. Éjszakára csak fordítunk rajta egyet, és már mehetünk is aludni. Reggel pedig nem kell kiszedni a belső kulcsot, ha induláskor kívülről bezárjuk az ajtót.

Konklúzió

Szeretjük az új nyílászárókat, az eredmény fényében azt mondhatom, megérte várni, néhány dolgot viszont ma már máshogy csinálnánk.

Inkább belső redőnyt választanánk a többletköltség ellenére, mert akkor belülre tekeredne fel a redőny egy rejtett dobozba, így az ablak tetejéből nem takarna ki húsz centit, mint a külső redőny, valamint kevésbé lenne faleveles-pókhálós.

Rudi szerint igen szűkre mérték a bejárati ajtót és a kislakás ablakát. Érthető, hogy felméréskor nem akartak kockáztatni, nehogy túl nagynak bizonyuljon a nyílászáró, amit be kell tenniük. A következő felújításkor majd úgy beszéljük meg az ablakosokkal, hogy felméréskor mindenképp bontsák meg a falat, hogy lássák, mi van alatta, hadd legyen a lehető legnagyobb a nyílás.

A fóliasátor megvédett minket a kosztól, de a ratata-zajtól nem tudott. Amikor téglát fúrtak, egy ideig befogtam Samu kutya fülét, mert tudtam, hogy az övé sokkal érzékenyebb, mint a miénk. Aztán hosszabb távú megoldásként rátekertem a fejére a pulóveremet.