A 8 négyzetméternyi alapterület lakássá alakítása közben igyekeztünk minél egyszerűbb hátteret teremteni néhány saját fejlesztésű dekorációnak.
Íme, a galériafal (mondanám, hogy távolról, de… 😀 )
A Picasso székeket és az antik bélyeges fali tárolót már mutattam a blogon. A galériafalon kívül ezekből áll a kislakás dekorációja:
Galériafal tervezése
Papírrégiségek beszerzése
Amikor először jártam a papírrégiségboltban, a kis fali tárolóra kerestem dekorációt: kiválogattam néhány bélyeget, levélpapírt és 4 képeslapot, utóbbiak a két világháború közti időszakból valóak, a többi még régebbi.
A képeslapok darabja 500 Ft volt, ezért csak négy fekvőt vettem, gondoltam, az minden probléma nélkül elfér a kanapé fölött. Akkor még nem készült el a kanapé fölötti DIY falvédő, viszont ahogy kezdtek összeállni a dolgok, kitaláltuk, hogy kitöltjük a falvédő és a felsőszekrények közötti részt.
Hogy mivel, azt még nem tudtuk, csak annyit, hogy köze lesz Budapesthez.
Szétnéztem a GalériaSavaria oldalán és leütöttem egy képeslapcsomagot 3800 forintért. (Így jobban megéri, mint egyesével venni és fizetni a postaköltséget.) Az eladó volt olyan kedves, hogy néhányat még ajándékba adott.
Tettem még egy kört a bélyegeshez és vettem még néhány bélyeget és képeslapot, így már be tudtam fejezni a fali kisbútort és a galériafalat is.
Trükkösek ezek a régi képeslapok. Némelyik zöldes árnyalatú vagy fekete-fehér volt, esetleg az utószínezés telítettsége lógott ki a sorból.
Az volt a célom, hogy a bézs falvédő fölött egy viszonylag egységes, barnás-szépia árnyalatú galériafalat hozzak létre.
Amelyik képeslap nem illett a koncepcióba, azt vagy a hátoldalával tettem ki, vagy megtartottam magamnak.
A Szent István Bazilika a kedvenc épületem, erről két képeslapunk is lett. A zöldes árnyalatút a Vacok sarok zöldre festett bonanza bútorai fölé tettem, a zöld bögrém és a zöld üveggolyó mellé. 🙂
Keretválasztás
A fehér képkereteket az Ikeában szereztük be, a Fiskbo ára és dísztelensége ideális volt. 4 méretet vettünk:
- 10×15 – ezt pont kitölti egy képeslap
- 13×18 – ez a közepes méret
- 21×30 – ez a legnagyobb, ami állva elfér a falvédő és a felsőszekrény között
- 30×40 – ebbe akartunk valamilyen térképet tenni (végül lecseréltük vakrámás vászonképre)
Nyilván jobban nézne ki egy tükröződésmentes felületű üveg, mint a mi görbülős műanyagunk, de a szükségesnél nem akartunk többet költeni keretre és nem akartuk, hogy törékeny legyen a fejmagasságba helyezett fali dekor.
Képkeretek felrakása
A lakást felújításkor szabályos alakúnak álcáztuk, így megengedhető volt egy kis játék a keretek elrendezésével.
Próbálgatás közben kitaláltuk, hogy nemcsak a kanapé mögé teszünk képeket, hanem az ablak mellé is.
A végső elrendezés úgy néz ki, hogy balra és fölfelé tart a galériafal és így az ablakkeret akár a sor lezárásának is tekinthető.
Még soha nem csináltunk galériafalat, ezért utánananéztem angolul-magyarul, hogy mire érdemes figyelni. Ez például egy jó cikk a témában. Annyira sokféle lehet egy galériafal, hogy inspiráción és néhány ökölszabályon túl az ember saját ízlésén múlik a dolog.
Esetünkben a tematika, a keretek színe és az azonos kerettávolság összetartja annyira az egészet, hogy ne okozzon problémát az aszimmetrikus elrendezés és a tartalom sokfélesége.
Azt, hogy mi hova, milyen elrendezésben kerüljön, néhány nap alatt véglegesítettük.
Több idő lenne megcsinálni egy rólunk szóló, minket jól kifejező galériafalat, viszont most egyszerűbb dolgunk volt: megvolt a vezérfonal, hogy „történelmi Budapest”, és erre felfűztünk mindent, ami beleillett és reális áron volt, miközben elvetettük, ami kevésbé.
A galériafal részei
Antik levél és képeslapok
A képeslapokon néhány budapesti nevezetességet látni. Ami színben kevésbé passzolt, de szépen írtak rá, annak inkább a hátulját mutatjuk meg.
Hobbiboltban vettem néhány 200 grammos, A/4-es törtfehér papírt háttérnek, ezt tettük be minden mögé. Ez a legkisebb kereteknél is fontos volt, különben kikandikálna a keret barna kartonja.
Kis darab gyurmaragasztóval rögzítettünk mindent egymáshoz és a keretek sarkait is ugyanígy biztosítottuk be, hogy ne mozgolódjon a tartalom akkor se, ha valaki leemeli a keretet a szögről.
Találtam a bélyegesnél egy több oldalas levelet, amit egy fiatal zenész lány írt
1909-ben, gyönyörű kézírással és bélelt borítékban küldte el „Kedves Édesanyám! Kedves húgám!” címzéssel. Ennek a piaci ára 200 forint volt. Nyilván nem lehetett otthagyni.
Régi bankjegyek és érmék
Pengők
Találtam papírpénzt és érmét is a bélyegesnél, ez is színesíti az összképet. Kettő darab százmillió pengőst találtam, ennek meg tudom mutatni mindkét oldalát a falon. Képeslapom úgyse volt a Parlamentről.
A Wikipedia-szócikk szerint ezek a pénzjegyek a háború utáni inflációs sorozatba tartoznak. Pont a nagy számok teszik érdekessé a pénzeket.
További érdekesség, hogy a százmillióson egy anonymus modell lány látható, az egymilliárdoson pedig Lendvay Lúcia székesfehérvári lakos. A forint megjelenése előtt idealizált női arcképekkel díszítették a bankjegyeket.
Ezeket a pénzeket 1946 márciusában bocsátották ki és az időszűke miatt ugyanezeket a portrékat használták 3 hónappal később, júniusban a százmilliárd és az egymillió milpengős pénzjegyeken. Júliusban még kiadták az anonymus modell lány portréjával a százmillió b.- pengős pénzjegyet (a billió pengő rövidítése; billió = milliószor millió) és elkészítették az újabb Lendvay Lúcia-bankót is: az egymilliárd b.- pengőst, azaz tíz a huszonegyediken pengőt, de ezt már nem hozták forgalomba.
Egyforintosok
Időtlen idők óta tartogattunk némi aprót egy dobozban, közben kivonták a forgalomból az egy- és kétforintosokat – már több, mint egy évtizede!
A galériafal bézs árnyalataihoz jobban ment az arany, mint a kétforintos ezüst színe, ezért miért ne? alapon egyforintosokkal pakoltam tele az egyik keretet.
Először az összes érmét megmostam, hogy ne legyen undorító és hogy szépen csillogjon mind. Utána kiválogattuk Rudival a szebbeket.
Megterveztük, hány sor és hány oszlop fér a keretbe, és ha már ilyen szép sorba rendeztük őket, akkor csináltunk a folyamatról egy stop-motion videót is, amit lejjebb görgetve nézhetsz meg.
Szorosan egymás mellé pakolgattuk őket. Miközben kötött a pillanatragasztó, igyekeztem úgy forgatni az érméket, hogy ugyanarra álljanak az egyesek.
A középső kilencet fordítva tettünk fel: 1999-től 2007-ig sorban, eddig gyártották az egyforintost.
Budapest dizájntérkép
A sarokba, a két falsík találkozásához terveztük tenni a galériafal legnagyobb elemét, egy térképet Budapestről. Ez lesz a tájékozódási alap, ami összefogja az egész galériafalat.
Egy sima térkép nem lenne túl esztétikus, olyat akartunk, ami beleillik az atmoszférába, a valósághű ábrázolás kevésbé volt cél.
Rudi találta meg az UrbanSidewalker csapatát.
Írtam nekik Facebookon, egyedi méret ügyében, tök jó fejek voltak és gyorsan válaszoltak minden kérdésemre.
A meglévő keretbe szerettük volna megvenni a térképet, papíron. Azt mondták, a 30×40 centis méret digitális nyomata túlságosan alacsony minőségű lenne, de vászonképen még működik, csak egy kicsit már kompromisszumos megoldás a vonalsűrűség miatt. (Az eredeti rajz nagyjából négyszer ekkora.)
Megnéztük élőben az Impressed by Budapest című posztert, amit több színben is lehet kapni. A szépia képeslapjainkhoz tökéletesen passzolt a Cappuccino árnyalat.
Végül elvetettük, hogy a meglévő keretbe tegyük a térképet és megvettük a legkisebb standard méretű, vakrámás vászonképet, ami 13 ezer forintba került. Mivel ez a galériafal legnagyobb és jellegéből fakadóan különleges darabja, nem gond, hogy nincs körülötte fehér keret.
Abszolút elégedettek vagyunk vele: jól néz ki és pont azt a hatást hozza, amit reméltünk.
Aki teheti, persze, vegye nagyobb méretben, akkor mutatkoznak meg igazán a részletek.
Ha tetszik a térkép, a katalógust itt láthatod.
Egy kis matek – ennyibe került a galériafal
Funkcionálisan – a berendezésen kívül – az a legfontosabb, ami felújításkor a fehér fal mögé került, de lássuk be, a vizuális értéke mindennek nulla.
Valahogy el kell adni a lakást Airbnb-n, újra és újra. És tegyük hozzá, hogy 8 négyzetméter az egész.
Mi más tűnne fel először a képeket nézve, mint a dekoráció? Igazán nem szúrhattuk ki a vendégek szemét egy nagyáruházból hazahozott, kommersz képpel.
Nézzük, mennyi pénzbe került a galériafal:
- Keretek: 5235 Ft
- Az összes papírrégiség (a fali bútoron levők is): 9200 Ft
- Keretek hátuljára törtfehér kartonpapír: 1075 Ft
- Budapest térkép: 13000 Ft
- Szögek, gyurmaragasztó, régről maradt egyforintosok: elhanyagolható
- Összesen: 28510 Ft
Nem kevés, de nem is szörnyű, ha belegondolsz, hogy mindegyik képeslap, levél és bélyeg eredeti, antik. Mindez megspékelve egy vászonképpel.
Viszonyításként meg lehet nézni, mennyiért vesztegetnek festményeket, litográfiákat, digitális printeket és miegyebeket, amiket ki szoktak tenni az emberek a falra. A képkeretező költségeiről nem is beszélve.
Úgyhogy szerintem ár/értékben jót alkottunk. Te mit gondolsz?
Ilyen lett a galériafal
Érdekes élmény volt megcsinálni ezt a tematikus minigalériát, most először fogtam a kezemben ennyire régi képeslapokat.
Azon kívül, hogy jól néznek ki, nekem azért is különlegesek ezek a papírrégiségek, mert egy kicsit átsejlik rajtuk keresztül, hogy milyenek voltak akkoriban a hétköznapi, apró dolgok.
Meglepően hamar összeállt a fejünkben, hogy mit akarunk kihozni ebből a kis sarokból, ami mindenkinek legalább egy kicsit mást jelent, egyéni élettapasztalattól függően.
A galériafallal az a célunk, hogy egy kicsit közelebb hozzam a külföldi vendégeinkhez a város múltját.
Feltételezem, néhány nap turistáskodás alatt a legtöbben úgyse mennek el múzeumba, csak a régi épületekben gyönyörködnek (azaz szelfiznek előttük).
Hajlamosak vagyunk homlokegyenest másmilyennek tartani azokat, akik már rég meghaltak, amikor mi megszülettünk, csak azért, mert különböző környezetben, eltérő technológiai adottságok közt éltek és emiatt máshogy gondolkodtak.
A nagypapám például nem tudta elképzelni, hogy fér bele egy rádióba egy egész szimfonikus zenekar. 🙂
Lefogadom, ha ma élnének a régi emberkék, ők is ugyanúgy szelfiznének a Parlament előtt. 😀
A mini Budapest-kiállítás árnyalja az élményt: ugyanezeket az épületeket látni élőben is, mint a képeslapokon, viszont amikor ezek a képek készültek, még máshogy éltek, máshogy kommunikáltak, más pénznemmel fizettek az emberek, mint ma.
Ennek ellenére a képeslapokat olvasgatva kiderül, hogy annyira nem is különböztek tőlünk azok a régiek. (A cikk végén végigböngészheted az üzeneteket.)
És itt kapcsolódik be a történetbe a mi életünk: a mai gyerekeknek már a több, mint egy évtizede kivont egyforintos is történelem, ahogy nekünk a pengő.
Bár ma is lehet még bélyegeket ragasztgatni és képeslapot feladni, de hivatalos iratokon kívül már ritkán tesszük. Egy csomó bélyeg, boríték, képeslap és levél veszi körül a konnektorok alatti kisbútort, mintha levéltartó lenne.
Bizonyos értelemben tényleg az, mert a programfüzeteken kívül töltődő telefonok tárolására való, és az okostelefon a hagyományos levélírástól kezdve élő közvetítésig bármire használható.
Képeslap helyett már Facebook értesítés rezgetné a telefonunkat, ha valaki felköszönt a névnapunk alkalmából.
Bélelt boríték és sárga levélpapír helyett pedig valószínűleg a nyuszifül filteres videóhívást választaná a fiatal lány, amikor honvágya van.
Én a magam részéről örülök, hogy ebben a korban élek, de érdekel, hogy milyen lehetett régebben az élet.
Furcsa belegondolni, hogyan és milyen célból készültek a képeslapokon szereplő fotók. A képes levelezőlap története összefonódik a fotográfiával. Mindkettő eléggé új dolog, annak ellenére, hogy mi már készen kaptuk őket, amikor megszülettünk.
Vajon mit jelenthet a galériafal a turistáknak? Egész mást, mint nekünk. Talán kevesebbet, de más szemmel láthatják, mint mi.
Ezt a hidat már nem találják meg a városban. Kíváncsi vagyok, feltűnik-e valamelyiküknek.
Valamilyen szinten logikus döntés volt egy Airbnb lakásba a Budapest-fal, de biztos a saját érzelmeim, emlékeim is alakították, mert egész életemben ebben a városban éltem, Rudi pedig általános iskolás kora óta itt szocializálódott.
A legszélső képen látható a Szabadság tér, amihez elég közel laktam életem jó részében, a tinyFlat Budapest és Vacókia pedig, ahol most élünk, sétatávolságra van a budai látványosságoktól.
Közeli képek
Ezek a képek a ragasztgatás közben készültek, mobillal. Rudi azt mondta, ő le nem szedi a galériafalat szkenneléshez, nekem meg visszarakni nem lenne türelmem.
Ha érdekelnek a régi képeslapok, a Hungaricana adatbázisában nézelődhetsz. Elég jó a keresője, ha kíváncsi vagy valamire, írd be a látványosság nevét, és mindent megtalálsz. 🙂
Vacókiát a Facebookon és az Instagramon követheted, ha szeretnél értesülni a legújabb cikkekről és extra tartalmakról.
kép forrása:
[1] GaleriaSavaria
Szia, tegnap léptem át Vacókia határát először és azóta élvezettel járom e vidéket! 🙂
Nagyon inspirálónak tartom amit csináltok, kedvet is kaptam, hogy a bútorjaim legjavát újra fessem és lakás rendezésbe kezdjek. 🙂
Kedves Bettina! De jó, örülök, hogy tetszik, amit csinálunk, annak meg főleg, hogyha a blogot olvasva kaptál kedvet az otthonod alakítgatásához. 🙂 Jó szórakozást és kitartást hozzá, ha van kedved, majd mutasd meg, mit alkottál! 🙂