Bútor dekorálása papírrégiségekkel

Innen jött az ötlet

A kislakás felújítása miatt gyakran jártunk Ikeába. Megláttam ott a falon egy kicsi Ingatorp tárolót és az agyam egyből kiegészítette a látványt egymás hegyére-hátára rakosgatott régi levelekkel és bélyegekkel. (Lehet, hogy túl sok Downton Abbey-t néztünk akkoriban. 🤭)

Egyébként a fenti képen látható lámpa fehér verzióját választottam a dolgozósarkomba.

Ez a kis fali bútor praktikus a 8 négyzetméteres kislakásba. Az volt a terv, hogy felszereljük az ablak mellé, turista vendégünk lezuttyan a kanapéra, és karnyújtásnyira van tőle minden, ami kell: térkép, töltődő telefon, infók a lakásról, zsepi stb.

Egyik nap épp elsétáltam egy bélyegüzlet előtt. Soha nem gyűjtöttem semmit, leginkább a viccekből ismertem a „bélyeggyűjtemény” kifejezést, de követtem a víziómat és bementem.

A boltba belépve nyilvánvaló volt, hogy koromnál és nememnél fogva ufó vagyok, de a bélyeges úr örült, hogy érdekelnek a régiségek és szíves-örömest mesélt az emlékeiről, ami nekem történelem.

Ekkor még csak annyit tudtam, hogy szeretnék valami régit a kislakásba, mert felújítva túlságosan steril a negyvenes évekbeli ház többi részéhez képest.

Kiválogattam a nekem tetsző bélyegeket, vettem néhány levelezőlapot is. Nem kellett különleges bélyeg, a pecsét se volt gond, így a legolcsóbb, 5 forintosak között is nézelődhettem. A többi papírrégiség darabja 300 forint volt, az egyiké csak 80 Ft.

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

Ragasztás matt lakkal

Vilmos bácsi csodálatosan foltos levelezőlapját választottam a bútor külső részére: meghökkentő hatást kelt majd az íves hiány. (El tudod képzelni, harapás nélkül milyen snassz lenne például az Apple logó?)

A barbárkodás előtt minden szerzeményt lefotóztam elölről-hátulról, így az esszencia megmaradt. 🙂

Ceruzával jelöltem, hogy hol kell vágni, aztán igazítgattam, hogy tökéletes legyen az ív. Utána felragasztottam a tárolóra.

Rápróbáltam a bélyegeket is és úgy döntöttem, hogy csak az alsó részre teszek bélyegeket, de oda jó sokat, hogy szinte teljesen elfedje a bútort. Úgyhogy mentem egy második körre is a bélyegeshez.

Volt otthon egy doboz Pentart Dekor Varnish matt lakk, mert kaptam ajándékcsomagot a bonanza dolgozósarok kapcsán még tavaly, amikor bekerültem vele az Alkotó Energia könyvébe.

Létezik kifejezetten ragasztáshoz való termékük is, de én azt használtam, ami volt, és működött.

Még soha nem próbáltam a dekupázsolást, ez gyakorlatilag az, csak százéves papírral.

Nem akartam ecsetet használni, hogy elkerüljem a csíkokat. Először ronggyal itatgattam a matt lakkot, ami kábé működött, viszont jobb volt szivaccsal csinálni. (Azóta beruháztam egy szivacsecsetre körülbelül 300 forintért, de amikor ilyesmit csinálok, megoldom azzal, amit épp találok.)

A levelezőlapokkal nem volt gond, az átnedvesedett bélyegek viszont ráncolódtak és csúszkáltak egymáson, ezért igyekeztem őket húzás nélkül, lefelé nyomigálni.

Tényleg mattra száradt ez a lakk, ami jó, mert olyan, mintha semmi nem lenne a papíron, mégis ellenálló.

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

Fali tároló felszerelése

Rudi segített mérni, lukat fúrni, csavarozni, én meg közben dokumentáltam.

Ha előre tudtam volna, hogy a bútor hátulját át kell majd csavarozni, arrébb tettem volna a hátsó levelezőlapot, amit fel kellett feszegetni ehhez a művelethez. Utána Rudi takarókoronggal tüntette el a lukakat .

Ez a kis tároló egy éjjeliszekrény funkcióját látja el: bele lehet pakolni könyvet, zsepit, töltődő telefont, amit akarsz. Az ablakpárkányra pedig mehet a pohár víz és egyéb, nagyobb tárgyak.

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

Végeredmény

Olyan lett, amilyet elképzeltem és illik a kislakás többi díszéhez: a szintén DIY Picasso székekhez, a galériafalhoz és a mechanikus táskaírógéphez.

Direkt a konnektorok alá tettük mint telefon- és tablettöltő állomás. Ez egyrészt praktikus, másrészt erősíti a Budapestről szóló galériafal történelmi jellegét.

Ebben a kis sarokban vizuálisan megjelenik, hogy egy évszázad alatt mennyire megváltoztak a kommunikációs lehetőségeink: bélyegragasztgatás és postára járás helyett ma már kapacitív kijelzőn huzigáljuk az ujjunkat és egy pillanat alatt megkapjuk az üzeneteket.

Mindeközben a nyelvünk csak minimálisan változott, a régi épületek szinte ugyanúgy néznek ki és ugyanazokon a hidakon sétálunk végig (kivéve, persze, amiket lebombáztak, például a régi Erzsébet hidat – neki egy nagy keretet szenteltem a galériafalon).

Elöl, középen direkt úgy igazítottam három bélyeget, hogy kiadja a pecsét kerek formáját, mintha mindhárman ugyanarról a borítékról származnának.

Érdekes belegondolni, hogy ezek a sérülékeny kis papírfecnik idősebbek, mint a Bauhaus stílusú ház, ahol egymás mellett létezik Vacókia és a tinyFlat Budapest.

Kíváncsi vagyok, a külföldi vendégek vajon felismernek-e néhány budapesti épületet a galériafalról. A Parlament azért csak meglesz nekik.

A következő, kislakásról szóló cikkben megmutatom, hogyan készült és milyen lett a Budapestről szóló galériafal.

Kép forrása:

[1] Ikea Ingatorp kiegészítő elem