Belső falak és burkolatok bontása

Az átalakítási terv

A lakás eredeti alaprajzáról és az átalakítási tervekről ebben a bejegyzésben olvashatsz. A belső falak lebontása többek közt a megálmodott funkciók miatt volt szükséges.

A bontandó falakat neonzölddel, az ajtókat és a konyhai ajtókeretet pedig kékkel jelöltem az átalakítási terven:

Egylégterű, amerikai konyhás lakást akartunk kialakítani. A helyiségek mérete felújítás után nagyjából megmaradt, de a fürdőszobát megtoldottuk egy zuhanyzónyi alapterülettel, ebből a bejegyzésből kiderül, miért.

Egyszerűbb lett volna felújítás után költözni, mégis úgy gondoljuk, megérte a vesződség, mert így jobb lett az eredmény. Hónapokig benne éltünk, ezalatt találtuk ki, hogy mit és hogy akarunk megváltoztatni a lakásban.

A falbontás előtti napon összetoltuk a holmikat a parketta közepére és lefedtük fóliával. A fólia szélét ráragasztottuk a parkettára maszkolóval, hogy semennyi kosz ne kerüljön be.

Ez a művelet hajnali háromig tartott, pedig már kora este megelégeltük. De másnap reggel hétre jöttek kalapálni, nem volt mese, csinálni kellett.

A szakemberek kiválasztása

Lelkes, de zöldfülű felújítóként tartottunk a szakemberválasztástól, mert nem kevés horrorsztorit lehet hallani. Több árajánlatot kértünk. Végül egy generálkivitelezőt választottunk, aki a saját, bevált embereivel dolgozott.

Bár nem barátokat kerestünk, hanem munkásokat, fontos volt, hogy szimpatikus és az elképzeléseinkre nyitott emberek segítsenek megvalósítani a terveinket.

Bizalom és szaktudás nélkül nem tudtuk volna eldönteni, érdemes-e elhinni a munkásnak: tényleg nem lehetséges-e kivitelezni, amit akarunk, vagy valamiért nem ajánlott. Vagy csak lusta hozzá, mert bonyolítaná az életét, és neki nem fontos, hogy a pár napos munka eredménye évekig meghatározza az életminőségünket.

Ha egymástól független szakembereket bíztunk volna meg, akkor nekünk kellett volna kitalálnunk a munkafázisok helyes sorrendjét. Se ezt nem tudtuk volna tapasztalat nélkül, se azt, hogy ellentmondás esetén melyik munkásnak van igaza.

A szakemberek közt a generálkivitelező állt, nem mi magunk, ami jó dolog, főleg annak tudatában, hogy néhány, előzetes felmérést végző munkás első dolga volt leszólni mások munkáját. Nem nekünk kellett elnézést kérni, ha egy munkás mégse tudott eljönni, ennek következtében viszont a másik munkás nem tudott haladni.

Egy korrektnek tűnő asztalost például azért húztunk ki a listáról, mert nem tudott azonosulni a mi hőn szeretett, alagsori garzonlakásunk létjogosultságával.

Egy kőművest azért nem választottunk, mert fontosabb volt neki a saját elképzelése, mint az, hogy mi mit akarunk létrehozni, ja és öt másodpercenként a mellemet bámulta. Konkrét elképzeléseink voltak, a kis alapterület miatt hónapok óta a legjobb megoldásokat kerestük: kivitelező kellett, nem megmondóember.

Tartottunk tőle, hogy összesen többet kell fizetni a generálkivitelezőnek, mint akkor, ha mi vadásszuk össze egyenként az embereket, de a bekért ajánlatokat látva nem volt különbség. Fix maximum keretet beszéltünk meg a generálkivitelezővel: ennek voltak hátrányai is, egy későbbi bejegyzésben ezekről is írok majd. Viszont így nem kellett attól félni, hogy az egymástól független munkások a felújítás közepette ránk sóznak ilyen-olyan pluszkiadásokat.

A generálkivitelezőnket a felújítás egész ideje alatt csodáltam, annyira jól tudott az emberekkel bánni. Ha közbe kellett lépnie, ahelyett, hogy azt mondta volna az emberének: „micsinálszbazmeghülyevagy?!” ő így reagált: „hmmm… mit szólnál, ha ezt inkább így csinálnád?” és megmutatta, hogy mire gondolt, felháborodás, személyeskedés és leereszkedés nélkül.

A térelválasztó falak bontása

A fő attrakció a nappalit és a konyhát elválasztó, belső fal lebontása volt.

Végre mindent egyszerre láttunk a lakásban. Ezelőtt csak próbáltuk elképzelni, milyen lesz a térérzet falak nélkül, most már a saját szemünkkel is láttuk.

A parketta és a járólap felszedése

Egyedül a nappaliba lerakott, tölgy parkettát hagytuk meg. A régi, konyhai parkettát és az előszobai csempét felszedtük. Nem hiányoznak.

A konyhába, a fürdőbe és az előszobába ugyanolyan hidegburkolatot választottunk.

Fürdőszobai fal és előszoba

A mini fürdőszobát két évvel a felújítás előtt építették ytongból. Máshova akartuk felhúzni a fürdő falait, hogy beférjen egy épített zuhanyzó, az előszoba oldalán pedig centire annyi helyet hagytunk, hogy elférjen a tolóajtó szerkezete a bejárati ajtó mellett.

Azért, hogy tudjanak vizet engedni a munkások, fent hagyták az új, termosztátos zuhanycsaptelepet, amit korábban felszereltünk. Bontáskor leszedték, majd ezt rakták vissza. Figyelnünk kellett volna, hogy a régit tegyék föl, csak elfelejtettük, és nem szedtük elő. A csaptelep egy kupakja eltűnt valahogy, de legalább nem karcolódott meg, mert munka közben letakarták a csapot.

A falból megmaradt gerenda

A nappalit és a konyhát elválasztó fal tetejébe egy szennyízcsövet rejtettek, ezt már felújítás előtt is tudtuk.

Burkolás után ez olyan, mint egy gerenda. Nem bánjuk, hogy ott van, mert egyszerre több funkciót is ellát: így néz ki a lakás közepe a gerendának köszönhetően.

A cső miatt kockázatos volt a nappali ajtókeretének bontása. Mindenkinek a fantáziájára bízom, mi történt volna, ha eltörik a cső bontás közben.

Ablakból teraszajtó

Az ablakból ajtónyitás már falbontáskor is hasznosnak bizonyult, mert az ajtónyíláson keresztül ki tudták hordani a sittet a kertbe a munkások, így nem kellett bent kerülgetni a mázsás zsákokat. A költségek szempontjából is előny volt, hogy egyszerre tudták elszállítani a sittet.

Az ablakpárkány alatti részeknél ki kellett egyenesíteni a téglákat visszaburkolás előtt, ez még a nyílászárók cseréjekor történt.

Egy lépcsőfoknyival alacsonyabban van a kert szintje a lakás padlójának a szintjénél, ezért később bekerül egy lépcsőfok a teraszajtó elé.

Az idézet a Harry Potter és a bölcsek kövéből származik.