10 random dolog Rudiról

Vacókia Facebook oldalát már 1000 emberke lájkolja lelkesen, ennek apropóján arra gondoltam, hogy összegyűjtök Rudiról néhány érdekességet. Remélem, így kevésbé borús lesz a január. 🙂

1. Egy év Amerikában

Rudi 1993 nyarán, tízévesen Floridába ment az ott élő nagynénjéhez, és ott járt negyedik osztályba.

Ő volt az egzotikus Rudy a távoli, icipici országból, naná, hogy mindenki kíváncsi volt rá. Jó ideig nemigen szólalt meg, de az intenzív figyelemnek meglett az eredménye, és az angol nyelvtudása legnagyobb részét itt szedte magára.

(Mindeközben az én életemben hatalmas változás következett be: kiscsoportos óvodás lettem.)

2. Rudi és a névváltoztatások

Ha olvastad az esküvői névválasztásos blogbejegyzésnek ezt a részét, akkor már tudhatod, hogy Rudi neve hivatalosan is Rudi, bár ezt gyakran nem hiszik el neki, és lerudolfozzák.

Azt viszont sokáig én se tudtam, hogy Rudi nem Szabó Rudolf néven látta meg a napvilágot.

Rudi szülei már régóta együtt éltek, de még nem voltak házasok. Szerették volna, ha a születendő Rudinak Szabó lenne a neve, de a nyugdíj előtt álló anyakönyvvezetőnek nem volt kedve a macerához, és azt mondta, inkább fáradjanak vissza a gyermek születése után.

A kis Rudi világra jött, a kezére rákerült a kórházi karszalag, rajta a felirat: Ölvedi Rudolf. Még egy-két hétig ezen a néven élt, végül Szabó Rudolf néven anyakönyvezték. Így történt, hogy Rudi tizenegy éves korára már a második névváltoztatásán volt túl.

Szerencsére semmilyen nyomtatvány kitöltésekor nem kell duplán beírnia a nevét, mert amikor Rudolfból Rudi lett, a férfiaknál semmi nem rögzítette a névváltoztatást. Később, 2004-ben vezették be a születési név terminust a leánykori név helyett, ami már a férfiakat is érinti.

Hivatalosan mindez úgy néz ki, mintha mindig is Szabó Rudi lett volna.

Hát, így lehetséges az, hogy Rudinak se beceneve, se névnapja nincs. (De azért megtartjuk.)

3. Mindig mosolyogva kelt

Ha már a babakorú Rudinál tartunk, meg kell említenem az egyik kedvenc anekdotámat, amit Rudi anyukájától, Jolitól tudok.

Amikor reggelente bement Rudihoz, gyakran úgy találta, hogy ott áll és mosolyog a rácsos kiságyban. Ő ilyen békés, vidám kisbaba volt.

Aztán békés, vidám gyerek lett belőle.

Örülök, hogy lassan tíz év velem való együttélés után is megőrizték a mimikai izmai a mosolygásra való hajlamukat. 🙂

4. Amikor elkésett a suliból

Rudi Érden nőtt föl és onnan járt egy budapesti iskolába. Amikor 14-15 éves volt, egyszer az egész család nagyon elaludt.

Az anyukája mondta, hogy gyorsan becsomagolja a reggelijét, majd megeszi a buszon. Rudi erre azt mondta, dehogy eszik ő a buszon.

Szép kényelmesen megreggelizett, ahogy szokott, utána indult csak az iskolába.

5. Szereplés és lámpaláz

Az ovis ballagáson szerepelnie kellett, de nem akart, mert annyira izgult. Elkezdődött a műsor, és amikor Rudinak is énekelnie kellett volna, hirtelen elsápadt és olyan rosszul nézett ki, hogy ki kellett őt venni a gyerekek közül. Rudi megúszta a szereplést, és mire ballagás után hazaértek, már semmi baja sem volt.

A mai napig soha nem énekel Rudi, én a zenei hátterem miatt néha próbáltam rávenni, de az volt a maximum, hogy kitartott egy-egy beszédhangot a kedvemért, vagy alig hallhatóan dünnyögött valamit.

Nem tudja megmondani, miért nem énekel, egyszerűen csak nem, és kész. Pedig kellemes a beszédhangja és biztosan szép bariton lenne az énekhangja, de ez sose derül ki.

Érdekes módon a tánccal nem volt baja: járt táncsuliba, kétszer ment velük táborba is, és a sajátjával együtt összesen 4 vagy 5 szalagavatón táncolt.

Az elmaradt szereplésről nincs fotó, de Rudi engedélyével megmutatom néhány farsangi képét:

• 

• 

• 

6. 12 kilót fogyott – zsírevéssel

Amikor 2010-ben megismerkedtünk, azt gondoltam, hogy Rudinak ovális az arca, aztán két évvel később, a közös életmódváltásunkkor kiderült, hogy az nem is úgy van.

Rudi egyik nővére, Lilla akkoriban egy fitneszstúdiót üzemeltetett, megmérte Rudit, és kiderült, hogy enyhén túlsúlyosnak számít a testtömegindexe alapján. Tökre meglepődtünk, mert a 180 centijén jótékonyan eloszlott az a kis párnázottság.

Egyáltalán nem volt célja a fogyás, hülyeségnek tartotta, hogy túlsúlyos lenne.

Aztán Mumi (Rudi anyukája) hatására 2012 augusztusában abbahagytuk a liszt- és cukorfogyasztást, pár hónapja akkor már tejet se ittunk, és Rudiról elég hamar leolvadt 12 kiló zsír, miközben mást se csinált, csak kolbászt evett egy kanál zsírral, és töpörtyű volt a desszert.

Sport akkor még egy szál se.

Valószínűleg a gyorsan felszívódó szénhidrátok miatt kívánta ennyire az energiapótlást az első három hónapban, aztán ez elmúlt.

A régi ismerősök sopánkodtak, hogy el fog fogyni, pedig a csontozata, testalkata alapján pont ideális neki a 70 kiló körüli súly, amit azóta is tart. Nem sokakra megy rá a szalagavatós nadrágjuk, az biztos. (Gimis korában 75 kiló volt.)

Leginkább póló nélkül látszik a 12 kiló különbség, de nyilván nem rakok fel a nyilvános blogomra félmeztelen fotókat a férjemről (csak egy meztelen, diszkrét kameraállással készült, babakori fürdetős képet, ahol annyira cukin néz, hogy lefogadom, nem is tűnt fel a ruhátlanság). 😉

Amikor a cikk miatt nézegette a régi képeit, meglátott egyet, és elszörnyedt, azt mondta: „ez nem is én vagyok!” Ezen okból kifolyólag szerepel a vállalhatónak titulált, mosolygós kép a cikkben.

Akiket azóta megismert, azok valószínűleg a korábbi fotóján csodálkoznak majd:

• 

• 

7. Preferált közlekedési eszközök

2010-ben vette meg a Yamaha motort, volt két motoros vezetéstechnikai képzésen is. Az első randevúnkra is ezzel érkezett. 🙂

Mentünk sokat motorozni, néha megsültünk, néha ráfagytunk a motorra, egy ízben hatalmas vihar elől menekültünk Szlovákiától egészen hazáig, persze, bőrig áztunk.

Mindeközben nekem egyetlen dolgom volt: hogy jó krumpliszsák legyek, miközben Rudit szorosan átkarolom.

Miután kutyánk lett, nem használtuk ki eléggé a motort, és Rudi 2015-ben eladta.

2012 óta birtokoljuk a hőn szeretett, de igencsak amortizálódó Mazda 3 autónkat, amit leginkább nagyobb távolságokra, cuccok és a kutya cipelésére használunk, idén el fogjuk adni.

Rudinak 2014 óta nincs felnőtt BKV bérlete, azóta biciklivel közlekedik a városban. A mostani, szíjhajtásosat 2018-ban vette.

Neki a biciklizés inkább közlekedés, mint sport. Együtt kettlebelleztünk egy évig, előtte egy-két évig jógázni járt velem, és frizbizni is szeret, de összességében nem motiválja, hogy a sport kedvéért rendszeresen sportoljon.

Szereti a kétkezi munkát (ez nyilván átjön a felújítós cikkek tömkelege után) és szeret mozogni is, de leginkább összekötni szereti a kellemeset a hasznossal. Úgyhogy biciklivel jár, így az utazási időt alakítja sporttá, a fitnesz- és BKV bérlet árát pedig megspórolhatja.

Egyébként gyakran megnézik az együtt hazakerekező vackokat: megesik, hogy én rollerrel vagyok, Rudi biciklivel, belekarolok és hazahúz, így gyorsabb. Már nagyon megvan a rutin, látszik a mozdulatok olajozottságán, amikor elengedjük egymást egy-egy tereptárgy vagy közlekedési szituáció miatt, aztán ugyanabban az ideális sebességben újra összekapaszkodunk.

• 

• 

• 

• 

8. Rudi változó fejszőrzete az évek során

Kiskorában szőke haja volt, ami később bebarnult. Hosszú ideig a tízéves kori frizurája számított a leghosszabbnak, és miután azt levágta az anyukája, két évtizeden keresztül rövid haja volt.

A vágást sűrűn ismételni kellett, mert az egy-két centis hossznál már komoly probléma jelentkezett: „a szemembe lóg a hajam” – mondta mindig Muminak.

Egyetemista korában pamacsszőrt növesztett az álla és a szája közé, és azt nevelgette egy ideig.

Utána borostát kezdett hordani, és eltökélt szándéka volt, hogy egy randi kedvéért nem fog megborotválkozni, csak azért, hogy esetleg jobban tetsszen. Nehogy azt higgye a leányzó, hogy nála ez egy napi tevékenység, mert nem lesz az.

És valóban: 2010 óta körülbelül négyszer láttam őt csupasz arccal. 😀 Nagyjából a 5 o’clock shadow-borosta és a nagyon rövid szakáll közt ingadozik az arcszőrzete, és nekem ez kifejezetten tetszik.

2015-ben valamiért elkezdte oldalra fésülni a haját, amolyan úriemberesen, ehhez már szükséges volt beszereznie egy szaruból készült zsebfésűt.

A sűrű fodrászhoz járás ezzel a frizurával kevésbé volt indokolt, és 2017-ben aztán hagyta, hadd nőjön. 2018-ban végül megunta a vállig érő hajzatát, és visszatért a klasszikus frizurájához.

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

9. Így csinált 90 ezres telefonszámlát

Valamikor az ezredforduló hajnalán, a betárcsázós modemek korában Rudi is éjjel netezett, mert akkoriban éjfél és reggel 6 között csak 150 forintba került az egyszeri betárcsázás. Ezért is alakult ki az informatikus kockák bagoly életmódja – mesélte Rudi.

A biztonság kedvéért, nehogy napközben tárcsázzon be, ami jóval drágább lett volna, Rudi óvintézkedett: kitörölte a belépési adatokat (vagy átírta a jelszót, már nem emlékszik, melyik volt).

Aztán jött egy 90 ezer forintos telefonszámla. Kiderült, hogy a gép állandóan csatlakozni próbált, és bár nem sikerült, a kapcsolási díjak így is összeadódtak. Nem volt mit tenni, ki kellett fizetni.

Ez az illusztrációnak szánt kép már egyetemista korában készült az érdi szobájában, miközben én általános iskolásként tengettem a napjaimat:

10. Jellemfejlődés a kutyatartásnak köszönhetően

2014 óta él velünk Samu kutya avagy „átokfajzat”, ahogy Rudi szokta őt nevezni elködösödött tekintettel.

Átokfajzat vagy nem, az biztos, hogy egy ösztönlényről van szó, aki viselkedési problémás, menhelyes kutyaként került hozzánk, nyilván nem lehetett neki logikusan elmagyarázni a dolgokat. A menhelyen ezt mondták: „azért vitték vissza a kutyát, mert terrorizálta a családot.”

Mentünk vele kutyaiskolába, megcsináltunk két képzést, azóta kulturáltabbnak nevezhető az ebbel való együttélésünk. Ha valaki találkozik Samuval, már nem hiszi el, ha elmeséljük, milyen volt az elején. Már régóta ő számít a családban a jó kutyának, akit megneveltek. Persze, néha akadnak problémák, de hát mi se vagyunk tökéletes gazdák.

Amikor megismertem Rudit, sokkal inkább szabálykövető volt, mint most és gyakorlatilag mosolyogva tiltott, na, ez a kutyánál nem megy. Azt mondták a szakemberek, hogy Samu egy bizonytalan, érzékeny, domináns kutya, rafinált kombináció.

Ezt úgy kell elképzelni, hogy fejlehúzva megy oda hozzád, hogy „én cuki vagyok, szeress”, aztán ezt az álcát arra használja, hogy suttyomban elérje a célját, de bármi áron. Komolyan, ha a kutyákat Roxfort-házakba osztanánk, ez a kutya a többi fajtársával ellentétben a Mardekárba kerülne. (Mint én. Rudi Griffendéles, ezt onnan tudom, mert megcsinálta a kedvemért a tesztet a hivatalos oldalon. :D)

És itt jön be a képbe, hogy ki lesz a kitartóbb: a kutya vagy a gazdája? Muszáj megálljt parancsolni egy kutyának, egyértelműsíteni, hogy ki a főnök; mivel van és mivel nincs neki dolga. Rudi jelleme igen sokat fejlődött: most már könnyebben mond nemet, határozottabb a fellépése és megtanulta legalább tettetni a szigorúságot.

• 

• 

• 

• 

• 

• 

Megjegyzés: Köszönöm Ölvedi Jolinak a régi képeket és a részleteket, Rudinak pedig, hogy engedélyt adott ezek közzétételére. 🙂

A többi személyes blogbejegyzést ezen a linken találod.